Izsák Balázs blogja

I. rész: A kezdet A közösségek életében vannak pillanatok, amikor a történelem nem könyvek lapjain, hanem az utcákon íródik. A Székely Szabadság Napjának megszületése és első évei ilyen pillanatok sorozatát jelentik: egyszerre tanúskodnak egy közösség önkifejezési erejéről és azokról a korlátokról, amelyekkel e törekvések szembesülnek. A Székely Nemzeti Tanács 2013. június 22-én, Marosvásárhelyen tartott ülésén március 10-ét — a székely vértanúk kivégzésének napját — a Székely Szabadság Napjává nyilvánította. A döntés azonban nem pusztán egy szimbolikus aktus volt. Egy már megszületett valóságot rögzített: azt a közösségi energiát, amely ugyanazon év márciusában már megmutatta erejét. A 2013-as megemlékezés áttörést jelentett. Addig is voltak koszorúzások a Székely Vértanúk emlékművenél, de soha nem gyűlt össze akkora tömeg, hogy a város működését is alakítsa. Akkor azonban több ezer ember töltötte meg a 2,5 kilométeres útvonalat a városközpontig. A forgalmat le kellett zárni. A közöss...

A 2019-es évi rendezvény hasonlóan zajlott, mint 2018-ban. A felvonulás zavartalan, nincs korlátozás, nincs büntetés. Fontos esemény, hogy 2019. február 20-i keltezésű az a határozat, amelyet a Kolozsvári Katonai Ügyészség bocsátott ki a 238/P/2016 számú ügyiratban. Emlékeztetek arra, hogy 2016-ban nagyszámú büntetést állított ki a Maros Megyei Csendőrség, és ezek ellen a bírósághoz fordultunk, ahol sikerült megsemmisíteni ezeket a büntetőjegyzőkönyveket. A Kolozsvári Katonai Ügyészséghez azért fordultunk, mert meglátásunk szerint a csendőrség visszaélt a hatalmával, és nyolc esetben a csalás és okirathamisítás bűntettét is elkövették. Ezt az ügyet zárták le 2019. február 20-án. Figyelemreméltó, hogy a bűncselekmény elkövetése a gyanúsított csendőrök vallomásából egyértelműen kiderül, maga a katonai ügyészség is elismeri a csalás ("fals intelectual") bűntettének elkövetését, ugyanakkor azt állítja, hogy a további nyomozás nem közérdek (“nu exista un interes public in urmari...

Bármilyen formában zajlott a Székely Szabadság Napja Marosvásárhelyen – büntetéssel vagy anélkül, járdára szorítva vagy az úttesten menetelve –, az egész évet átfogta a nagyközönség számára láthatatlan jogvita a polgármesteri hivatallal. Most, amikor a 2018-as rendezvényre emlékezünk, ezzel párhuzamosan már a 2027-es Székely Szabadság Napjának szervezése zajlik. A szervezők változatlanul ugyanabba a hivatali ellenállásba ütköznek ma is, mint évekkel korábban. Ugyanazokat az ellenérveket, ugyanazokat a kibúvókat keresik, mint annyi éven át. Nyíltan kimondják: csak néhány nappal március 10-e előtt kerülhet sor a láttamozásra, olyan időpontban, amikor egy esetleges jogsértés esetén jogorvoslatra már nem marad idő. A polgármesteri hivatal a trükkökben sem tud megújulni. Ez a régi nóta. A 2017-es évhez hasonlóan a 2018-as rendezvény külső szemlélő számára nem ütközött akadályba. A korábbi évek tapasztalata szerint a rendezvény legkritikusabb, legtöbbet támadott része, a felvonulás ezúttal m...

2017 - Harc a kulisszák mögött 2017. február elsején Marosvásárhelyen kihallgatják Izsák Balázst mint sértett felet. Az ügyészség 2015. április 21-én rendelte el a bűnvádi nyomozást a 2015. március 2-án benyújtott bűnvádi panasz ügyében. Emlékeztetünk arra, hogy ez a bűnvádi panasz Dorin Florea polgármester ellen irányult, és hatalmi visszaélés, illetve hamisítás és okirathamisítás volt a tárgya. Jelezzük, hogy a 2017-es évi Székely Szabadság Napját nem sikerült akadályozni, és azt követően nem voltak büntetések sem. Külső szemlélő számára rendben folyt le a rendezvény, és a közvéleményt nem érintette meg az ügyészség döntése és annak indoklása, amely arra vonatkozott, hogy nem indít eljárást a benyújtott panasz alapján, de a téves értékelések, ténymegállapítások sem bírtak már 2017-ben jogi relevanciával. Ezzel párhuzamosan zajlott a 2018. március 10-ére bejelentett rendezvény körüli jogvita. A polgármester azt közölte a szervezőkkel, hogy a felvonulás nincs „jól meghatározva”, amelly...

2016 – a tömeges büntetések éve A 2016-os év törvényszéki győzelemmel kezdődött. Január 8-án megszületett az első kedvező bírósági döntés a Székely Szabadság Napja szervezőinek ügyében. A Marosvásárhely polgármesteri hivatal – élén Dorin Floreaval – előbb megpróbálta elhárítani magáról a felelősséget, és azt kérte a bíróságtól, állapítsa meg, hogy ebben az ügyben a hivatal nem perelhető (nu are calitate procesuală). A Maros Megyei Törvényszék azonban elutasította ezt az érvelést, és kötelezte a hivatalt arra, hogy a 2016. március 10-re bejelentett rendezvényt pontosan úgy láttamozza, ahogyan az az előzetes bejelentésben szerepelt. A döntés egy fontos jogi kérdést is tisztázott: a gyülekezési törvény csak minimumhatáridőt ír elő a bejelentésre – legalább három nappal a rendezvény előtt –, felső határidőt azonban nem szab meg. Vagyis a hivatal azon kifogása, hogy a bejelentés „túl korai”, minden törvényes alapot nélkülözött. Feltehetően e törvényszéki ítélet következményeként a csendőrsé...

Ha 2013 az áttörés, 2014 pedig a korlátozás kezdete volt, akkor 2015 egyértelműen a tiltás éveként írható le. Ez az év nem csupán egy újabb megemlékezés megszervezéséről szólt. Sokkal inkább egy olyan helyzetről, amelyben a múlt, a jelen és a jövő egyszerre nehezedett a szervezőkre. A 2014-ben kirótt büntetés jogorvoslata még folyamatban volt, a 2015-ös rendezvény körül már zajlottak a bírósági viták, miközben a következő évre vonatkozó előkészületek is megkezdődtek. A Székely Szabadság Napja körüli konfliktus ezzel több szinten, párhuzamosan zajló üggyé vált. A szervezők 2015 elején egy fontos döntést hoztak: közvetlenül a város polgármesteréhez fordultak. Nem véletlenül. Egy korábbi, 2013-as egyeztetés során — amelyet egy konkrét biztonsági fenyegetés tett szükségessé — a jelen lévő belügyi vezetők egybehangzóan állították: a közterületek lezárásáról, tehát végső soron egy nyilvános rendezvény feltételeiről a polgármester dönt. A rendvédelmi szervek ehhez igazodnak. Ez a felismerés h...

Többen kérdezik, miért ragaszkodunk az előzetes bejelentéshez, a tömegrendezvények láttamozásához, miközben szerte az országban – különösen Bukarestben – be nem jelentett megmozdulások zajlanak. Elmondtuk, elmondjuk, és a jövőben is el fogjuk mondani: számunkra az autonómia a törvényes rendet jelenti. Meggyőződésünk, hogy nem lehet az autonómiáért úgy küzdeni, hogy közben megszegjük a hatályos törvényeket. Mi betartjuk a törvényt – és elvárjuk, hogy a hatóságok is betartsák. A Székelyföld autonómiastatútuma egy törvénytervezet. Ennek elfogadását kérjük Románia parlamentjétől. Ugyanakkor azt is meg akarjuk mutatni a román közvéleménynek, hogy a közösségi akaratot a törvény tiszteletben tartásával képviseljük. Nincs erőszak. Nincs felfordulás. Több ezer ember vonul fel úgy, hogy még szemetet sem hagy maga után. Ez a magatartás nem félelemből fakad. Nem félelemből vagyunk jogkövetők. Ez a székelység hagyománya. A történelem során a székelyek az „ősi szabadságot” mindig a jog eszközével v...

A közösségek életében vannak pillanatok, amikor a történelem nem könyvek lapjain, hanem az utcákon íródik. A Székely Szabadság Napjának megszületése és első évei ilyen pillanatok sorozatát jelentik: egyszerre tanúskodnak egy közösség önkifejezési erejéről és azokról a korlátokról, amelyekkel e törekvések szembesülnek. A Székely Nemzeti Tanács 2013. június 22-én, Marosvásárhelyen tartott ülésén március 10-ét — a székely vértanúk kivégzésének napját — a Székely Szabadság Napjává nyilvánította. A döntés azonban nem pusztán egy szimbolikus aktus volt. Egy már megszületett valóságot rögzített: azt a közösségi energiát, amely ugyanazon év márciusában már megmutatta erejét. A 2013-as megemlékezés áttörést jelentett. Addig is voltak koszorúzások a Székely Vértanúk emlékművenél, de soha nem gyűlt össze akkora tömeg, hogy a város működését is alakítsa. Akkor azonban több ezer ember töltötte meg a 2,5 kilométeres útvonalat a városközpontig. A forgalmat le kellett zárni. A közösség jelenléte látha...

1921 augusztus 1.-én született Sepsiszentgyörgyön Izsák József irodalomtorténész, kritikus, egyetemi tanár, az én apám. Születésének 104. évfordulójához közeledve egy vele kapcsolatos emléket fogok megosztani. Ha apám egyik lényeges állítását nem osztom meg addig, ameddig élek, akkor az velem együtt tűnik majd el, és nem hiszem, hogy ez jó lenne. Ezért elmesélem, beleértve a kijelentés előzményeit is. Egyetemi éveimet Bukarestben töltöttem 1971 és 1976 között. Nehéz és sötét időszak volt ez, de mérnökhallgatóként viszonylag távol tudtam maradni a politika közvetlen árnyékától. (Azért azt nem tudtam elkerülni, hogy a Securitate ne nyisson nekem 21 éves koromra egy megfigyelési iratcsomót. De erről már többször beszéltem, most nem ennek van sora.) Diákéveimben látogattam a Petőfi Művelődési Ház programjait, részt vettem az írók házában tartott irodalmi esteken, amelyet a magyar diákoknak szerveztek. Egy ilyen alkalommal hallottam Balogh Józsefet, - bukaresti újságírót, aki az újságír...

Két képet tettem egymás mellé, és ezért magyarázattal tartozom alkalmi olvasóimnak. Az egyik Áprily Lajos verse, Rasmussen hajóján, a kolozsvári Ellenzék 1924. március 30-i számában, ott ahol először megjelent. A másik képen Knud Rasmussen dán sarkkutató, író, aki ihletője lehetett a versnek. Ha ez esetleg így volt, arra én nem találtam egyetlen forrásban sem bizonyítékot. A verselemzések szerzői úgy tekinthették, hogy ez másodlagos kérdés, hiszen Rasmussen hajója elsősorban jelkép. A küldetéses ember életének allegóriája. Lehetne egy kitalált személy is, akkor véletlen a névegyezés. Nem vagyok irodalomtörténész, nem vagyok Áprily Lajos életének és művének alapos ismerője sem, de szeretem a verseit, foglalkoztat a kor, amelyben élt, és látni akartam mindig, hogyan dolgozta fel a kisebbségi sorsot az a nemzedék, amely Áprilyt, Olosz Lajost, Kuncz Aladárt, Szentimrei Jenőt, Tamási Áront, Reményik Sándort, Kós Károlyt, Tompa Lászlót, Dsida Jenőt adta a magyar irodalomnak. Ki volt Rasmusse...

Kedves ismerősöm arra ösztönzött nemrég, hogy próbáljak a huszonegyedik század embere lenni. Érzékelve a biztatás mögötti baráti jóindulatot, el is határoztam, hogy foglalkozom a javaslattal. Bár a biztatás csak a modern kommunikációs eszközök jobb kihasználására vonatkozott, én mégis arra szántam magam, hogy alaposabban körüljárjam azt a két századot, amelyikben megszülettem és azt is, amelyikben egyszer majd meghalok. Bár semmiképpen nem akarom túlértékelni az időszámítás történelmet szakaszoló válaszvonalait, - az idő folytonos, bárhogyan is számoljuk - történészek, filozófusok és írók megteszik ezt, és egy-egy találó mondatban próbálják jellemezni a kort amelyben élnek, vagy amellyel foglalkoznak. A XX század közepén születtem. A két világégés évszázadában, - amelyet olyan szívesen, és oly sokan neveztek ifjúkoromban atomkornak, - az űrhajózás hajnalán, abban a században, amely letörölte a térképről az ezeréves Magyarországot. Ha gyermekkoromban szóba került a közelgő ezredforduló,...