Bejegyzések

"A tétlenség a lélek ellensége"

Kép
- idézte Johanna egy 1981-ben megjelent írásában Nursiai Szent Benedeket, mintha csak osztályellenségként meghurcolt/kitelepített családja, és az erdélyi magyar nemesség hitvallását közvetítette volna. A marosvásárhelyi céhekről írt népszerűsítő cikkeiben így helyezett el olyan üzeneteket, amelyek ma is érvényesek. Ezekről sokat beszélgettünk annak idején, de sok mindent kirostált emlékeimből ez eltelt több mint negyven év. De jót is tett az idő azzal, hogy távlatot adott, rálátást az "ora et labora" jelmondatának megtartó erejére. Johanna szorgalma, hihetlen munkaereje nem pusztán egy egyéni válasz volt a különböző kihívásokra, hanem egész családjának, mi több, egész "társadalmi osztályának" a válasza volt arra kíméletlenségre, amivel a szocializmus embertelensége sújtotta őket. Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nursiai Szent Benedek tette ezt három szót a bencés rend jelmondatává. Nem véletlen, hogy 1964-ben VI. Pál pápa Európa védőszentjévé nyilvánította. A mun

Toynbee még egyszer

Kép
Amerika, Oroszország, Kína. E három ország nevét többször hallottam híradókban az utóbbi két évben, mint egész életemben. 72 éves leszek júniusban, ha Isten éltet. De amíg élek, az a gondolat kísér engem is, - Toynbee Bertand Russelre hivatkozva vallotta 80 évesen, - az embernek komolyan kell törődnie mindazzal, ami halála után következik. Amikor Nyugatról beszélünk, akkor Európa nyugati-keresztény részére gondolunk, Észak-Amerikára, Ausztráliára és Új-Zélandra. Kína, az Kína, Oroszország szintén egyetlen ország. Nyugat és ez utóbbi kettő három civilizációt jelöl, ha Toynbee szóhasználatát követjük, három kultúrát, ha Spenglerét. Toynbee korábbi bejegyzésemben vázlatosan ismertetett kötetének utószava antimarxista történészként marasztalja el a történészt. 1978-ban, 26 évesen bújtatott reklámként értékeltem az ilyen kritikákat. A hetvenes években Romániához képest üdítően hatott, hogy Magyarországon "antimarxista" szerzők könyveit is meg lehetett vásárolni a könyvesboltok

Találkozásom Arnold Toynbee-val

Kép
Arnold Toynbee nevével 1978 nyarán találkoztam először. Budapesten a parlamenti könyvtár olvasótermének szabadpolcáról vehettem le 1971-ben megjelent tanulmánykötetét, és néhány délelőtt alkalmam volt böngészni. Nagy a kísértés, hogy többet írják arról a nyárról, de látom, hogy ezzel igen messzire kalandoznék, és nem akarom próbára tenni olvasóim türelmét. Annyit elárulok, Johannát kísértem el, és amíg ő kutató munkát végzett, én puszta szórakozásból olvastam. Apám azon a tavaszon ott dolgozott Illyés monográfiájának korrektúráján, Toynbee-t ő ajánlotta nekem, még a polcot is körülírta, honnan vehetem le. Abban az időben kétévenként mehettünk Magyarországra - általában külföldre, - és emlékeimben ezért vált kitörölhetetlenné 1978, 80, 83, 85 nyara. Azt követően már nem kaptunk útlevelet, a rendszerváltásig nem léptük át az országhatárt. Kész, elég! Vissza Toynbee-hoz! A könyvet igen izgalmasnak tartottam, úgyhogy itthon is kerestem, hol innen, hol onnan kértem el kölcsön, legutób

Nyerjen Székelyföld újból – ezúttal valódi és egész területére kiterjedő – autonómiát!

Kép
"Követeljük a túlnyomóan magyarlakta területek önigazgatását és méltányos részünket az ország vezetésében! Nyerjen a Székelyföld újból – ezúttal valódi és egész területére kiterjedő – autonómiát." Annak a nemzedéknek, amely felnőtt emberként hallgatta a Szabad Európa Rádióban, az Ellenpontok szerkesztőségének Programjavaslatát, s benne a fenti két mondatot is, nagy része már nem él. Azok az idős emberek, akik még emlékeznek erre a pillanatra, tanúskodhatnak arról, hogy a jövő nemzedékében bízhattak a Programjavaslat megvalósításában. Ennek a tudatosítása ráirányítja a figyelmet a mai nemzedék felelősségére. Nem lehetünk hűtlenek szüleink, nagyszüleink vágyaihoz, álmaihoz.  M E M O R A N D U M a helsinki értekezlet megállapodásainak betartását ellenőrző madridi konferencia résztvevőihez A romániai - mintegy kétmilliónyi - magyarság fennmaradása érdekében emeljük föl szavunkat a madridi konferencián képviselt országok népei előtt. Talán még nem késő megállítani azt a folyam