Nyerjen Székelyföld újból – ezúttal valódi és egész területére kiterjedő – autonómiát!
"Követeljük a túlnyomóan magyarlakta területek önigazgatását és méltányos részünket az ország vezetésében!
M E M O R A N D U M
a helsinki értekezlet megállapodásainak
betartását ellenőrző madridi konferencia résztvevőihez
A romániai - mintegy kétmilliónyi -
magyarság fennmaradása érdekében emeljük föl szavunkat a madridi konferencián
képviselt országok népei előtt. Talán még nem késő megállítani azt a
folyamatot, mely a román kormány politikája következtében létünkre tör.
Erdély elrománosítása, kultúránk
visszaszorítása soha nem látott erőfeszítéssel folyik. A magyar többségű vagy
színmagyar vidékekre és helységekbe - főleg városokba - tömegesen telepítenek
be Kárpátokon túli románokat. A hivatalos statisztikák adatai szerint országos
lélekszámunk lényegében stagnál. A magyar nyelvű iskolarendszert fokozatosan
leépítik, könyv- és lapkiadásunk mind hátrányosabb helyzetben van. Nyelvünk a
közéletből valójában teljesen kiszorított. A magyarság többi részétől való
elszigetelésünk tendenciája mind erőteljesebb. (A Magyarország és Románia
közötti kapcsolatok minden területen a minimális szint alatt vannak.)
Azonosságtudatunk természetes
kifejlődését minden eszközzel akadályozzák. Magyar nemzedékek sora nő fel
értékeink lebecsülését, a román történelem és kultúra felsőbbrendűségét
propagáló sovinizmus légkörében anélkül, hogy saját etnikumának, sőt Erdélynek
a valódi történelmét megismerhetnék. Az államhatalom mint rejtőzködő
ellenséghez viszonyul hozzánk, mindenekelőtt az értelmiséghez és a
munkássághoz. A biztonsági szervek terrorja napirenden van. Ha értékeink
védelmében szót emelünk, minket nyilvánítanak sovinisztáknak. Gyakorlatilag
másodrendű állampolgárokként élünk Romániában, akiknek szakmai érvényesülési
lehetőségeit is korlátozza az a tény, hogy magyarok vagyunk.
Önvédelmi lehetőségekkel nem
rendelkezünk. Az egyén tehetetlen a hatalom önkényével szemben, közösségi érdekvédelmi
szervünk pedig 1949 - a Magyar Népi szövetség likvidálása - óta nincs. Így
helyzetünket nem csupán az egyéni jogok hiánya, de kollektív jogfosztottság is
jellemzi, mely két dolog esetünkben elválaszthatatlan.
Helyzetünk megváltoztatásának esélyeit a
legmélyebben érinti az a tény, hogy a nemzetközi egyezmények nem foglalnak
állást a kisebbségek kollektív jogaival kapcsolatban. E problémának a
nemzetközi gyakorlatban érvényesülő megközelítési módja, mely kizárólag az
emberi jogok szempontját veszi figyelembe, megfeledkezik azokról az értékekről,
melyeket egy nemzetiségi kisebbség, tradícióira visszavezethetően, sajátos
kultúrájában és kollektív egyéniségében mint közösség hordoz. Ezen értékek
külön jogvédelmet érdemelnének. Mert míg a többség számára - túlsúlya és
hatalmi helyzete következtében - a Y sajátos értékei számára kedvező közeg
természetes módon adott, a kisebbségnek ehhez kollektív önvédelmi lehetőségekre
lenne szüksége. Ezért az a törekvés, mely a kisebbségek emberi jogait azok
csoportjellegének figyelembevétele nélkül igyekszik biztosítani - szándékától
függetlenül - kiszolgáltatja őket a többségnek.
Mindezek számbavétele alapján úgy
látjuk, hogy jogfosztott helyzetünk megváltoztatásának lényeges feltétele
lenne, hogy a madridi konferencián létrejövő nemzetközi egyezmények rögzítsék
megmaradásunkat és ezáltal értékeink megtartását biztosító emberi jogainkat.
1.- Etnikai és kulturális szempontból az
összmagyarság elszakíthatatlan részének tekinthessük magunkat, s ezzel
egyenértékű jog illessen meg minden nemzeti kisebbséget.
2.- Szabadon megőrizhessük
sajátosságainkat és kollektív értékeinket.
3.- Független érdekvédelmi szervezetet
hozhassunk létre.
4.- Ezen jogoknak - nézetünk szerint -
valós érvényt csupán egy olyan pártatlan nemzetközi bizottság létrehozásával
lehetne szerezni, amely megvizsgálná helyzetünket, döntene az egyes vitás
kérdésekben, és ellenőrzési hatáskörrel is rendelkezne.
Memorandumunkhoz mellékeljük azt a
PROGRAMJAVASLATOT, melyben helyzetünk megoldása érdekében, a román állammal
szembeni legfontosabb követeléseket igyekeztünk megfogalmazni. Erdély, 1982.
szeptember Az ELLENPONTOK szamizdat folyóirat szerkesztői - akiknek
névtelenségben maradását az ellenzékieket ért “véletlen” balesetek és nyomtalan
eltűnések Romániájában sajnos nem szükséges indokolni. (Tóth Károly Antal)
Az Ellenpontok szerkesztőségének programjavaslata a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében
Az erdélyi (és általában a romániai) magyarság
eddigi létének talán legsúlyosabb veszélyhelyzetét éli meg napjainkban. A
megmaradását biztosító jogai csak a látszat szintjén léteznek, mely a
nyilatkozatokban és ünnepi beszédekben megfogalmazottakkal homlokegyenest
ellenkező gyakorlatot és valóságot hivatott takarni.
E gyakorlatnak megfelelő gondolkodásmód számára a
legképtelenebb dologként jelenik meg bármiféle jog követelése. Minden természetes igény csak egyfajta,
többé-kevésbé alázatos, a hivatalos frazeológiába öltöztetett és az éppen
kurrens „elvekkel” megindokolt kérés formáját öltheti. Bármiféle kérelem
megvalósulása elképzelhetetlen valamely befolyásos személy központi támogatása
nélkül, teljesítése pedig a hűbéri kegyosztás gesztusával történik, mellyel a
jó magaviseletű alattvalót – az állampolgárt az állam, a nemzetiségieket a
román hatalom – megajándékozza. A kegyúri gesztus tárgya nem a kérelmező joga,
hanem a kegyosztó érdeme.
A kisebbségben élők számos képviselője – így a
magyaroké is – adottként ismerve fel az itt vázolt viszonyokat, reálpolitikusi
ambíciók alapján a kényszerű alkalmazkodás útját választotta, megalázkodó
magatartással igyekezve etnikuma érdekeinek defenzív védelmét szolgálni.
A magunk részéről méltánylandónak tartjuk ezen
gyakorlat mögött rejlő jószándékot, de a tények arról győznek meg, hogy a
minden hathatós eszközétől megfosztott kisebbség hatalommal szembeni védekezése
reménytelen, és csak addig a pontig sikeres, míg a látszat megőrzéséhez
feltétlenül szükséges engedményekről van szó. Az említett magatartás ugyanakkor
lényegünktől is idegen.
Mivel meggyőződésünk, hogy két etnikum csak akkor
élhet egymás mellett, sőt, együtt, ha egyenértékű partnerként viszonyul
egymáshoz, a romániai magyarok számára követeljük a jogaik és lehetőségeik
védelmét biztosító elvszerű követelés szabadságát!
Jól tudjuk, hogy egy ilyen követelés
időszerűtlennek tűnhet abban a Romániában, ahol az igényelt nyelvezettel
megfogalmazott magyar kulturális vonatkozású óhajokat is nyíltan
revendikatív-revizionista címkével látják el. Ez a szemlélet azonban – nézetünk
szerint – a hűbéri viszonyulás híveit és fenntartóit jellemzi.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy a kelet-európai
viszonyok egészükben idegenek egy ilyen követelés érvényre juttatásának
lehetőségeitől. Napról napra rosszabbodó helyzetünk azonban cselekvésre
kötelez, mert nem engedhetjük meg magunknak az e viszonyok megváltozásában
reménykedő csodavárás luxusát. Éppen ezért:
I. Követeljük, hogy az egész magyarság elszakíthatatlan részének
tekintessünk, és ezen, valamint román állampolgári minőségünkben minden
akadályoztatástól mentesen ápolhassuk kapcsolatainkat a Magyar
Népköztársasággal, mind intézményi, mind pedig egyéni szinten!
1. Minden román állampolgár korlátozások nélkül
utazhasson a Magyar Népköztársaságba.
2. Vonják vissza azt a rendelkezést, amely
szerint külföldi barátainkat nem szállásolhatjuk el lakásunkon (mely
rendelkezés mindenekelőtt minket, magyarokat sújt).
3. Kulturális intézményeink, valamint az
intézményeken belül működő magyar kulturális csoportok szabadon hívhassanak meg
magyar együtteseket és személyeket a környező országokból.
4. Az erdélyi magyar egyetemek visszaállításáig a
romániai magyar diákok tanulhassanak Magyarországon, visszatérésük után pedig
az ott szerzett képesítésnek megfelelő alkalmazást nyerjenek.
5. Szüntessék meg a magyar kulturális termékeknek a
román vámhatóságok által önkényes szempontok alapján történő elkobzásának
gyakorlatát.
6. Közvetítő állomások segítségével a magyar
(budapesti) televízióadás vételének lehetőségét terjesszék ki Erdély egész
területére.
7. Biztosítsák, hogy a magyar nyelvterületen
(Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió) megjelenő magyar nyelvű
könyveket Romániában is lehessen kapni.
8. Korlátlanul elő lehessen fizetni minden
Magyarországon megjelenő újságra és folyóiratra. Az ott számunkra megrendelt
kiadványok pedig jussanak el a
címzettekhez.
9. A magyarországi kulturális és politikai
személyiségeknek a romániai magyarok sorsa iránti természetes érdeklődését és
jogos aggodalmát ne tekintsék Románia belügyeibe való beavatkozásnak.
II. Követeljük a romániai magyarság mint etnikai közösség
intézményes önvédelmének és kulturális autonómiájának biztosítását!
1. A 22. cikkely kiegészítéseképpen az alkotmány
foglalja magába a nemzetiségiek érdekvédelmi szervezetének megalakítási jogát,
melynek tisztségviselőit demokratikus módon válasszák meg.
2. E szervezeteknek joga legyen a magyar
kultúréletet és iskolapolitikát vezetni, a magyar vonatkozású káderpolitikát
ellenőrizni, a magyarság múltjához kapcsolódó emlékműveket gondozni, valamint a
nemzetiségi sérelmekre jogorvoslást keresni.
3. Minden romániai magyar tagja lehessen az
érdekvédelmi szervezeteknek, függetlenül attól, hogy az ország melyik vidékén
él (vagyis nem csupán az erdélyiek).
4. A szervezet rendelkezzék saját sajtóorgánummal.
5. Írják meg a Magyar Népi Szövetség történetét, és
hozzák nyilvánosságra 1949-es likvidálásának valódi körülményeit.
6. Nyilvánosan rehabilitálják a Magyar Népi
Szövetség minden börtönviselt vezetőjét és mindazokat, akik a magyarság
érdekeinek védelme miatt lettek elítélve az utóbbi harmincöt esztendőben,
valamint semmisítsék meg ezeket az ítéleteket.
7. Hivatalosan fogadják el azt a tényt, hogy
kultúránk a magyar kultúra szerves része, nem pedig a román kultúrának
valamiféle ágazata.
8. Az oktatásügyi minisztérium, valamint a megyei
tanfelügyelőségek keretein belül hozzák létre a nemzetiségi oktatás
szakosztályait, és ezek a román szakosztályokkal egyenrangúakként működjenek.
9. Állítsák vissza a magyar nyelvű óvodákat és
iskolákat, és ezek potenciálisan biztosítsák minden magyar ajkú gyermek
anyanyelvi óvodába való elhelyezését, illetve saját anyanyelvén való
tanulásának lehetőségét. Biztosítsák minden magyarlakta megyében az anyanyelvű
elméleti líceumi oktatást, valamint valamennyi szakmára való felkészülés
anyanyelvi lehetőségét is.
10. Létesítsenek magyar nyelvű árvaházakat és
speciális iskolákat, megszüntetve azt a gyakorlatot, hogy a magyar anyanyelvű
árvákat és fogyatékos gyermekeket is – a románosítás egyik eszközeként – a
megfelelő román intézetben helyezik el.
11. Szerezzenek érvényt a tanszemélyzet státusára vonatkozó
6/1969 sz. törvénynek, melynek értelmében a magyar nyelvű osztályokban a
nyelvet nem vagy alig ismerő pedagógusok nem taníthatnak.
12. Csökkentsék az osztályok kötelező létszámát, hogy
ne szűnjenek meg a falusi magyar iskolák. Érvényesüljön nálunk is a példaként
alkalmazható jugoszláv nemzetiségi törvény, amely szerint kilenc tanulóért
iskolát létesítenek. E vonatkozásban a román és a magyar gyermekek esetében
mérjenek ugyanazzal a mércével.
13. A magyar iskolákban tanítsák magyar nyelven Románia
történelmét és földrajzát is.
14. Állítsák vissza a magyar egyetemeket, és minden
szakterületen létesítsenek magyar nyelvű felsőfokú intézeteket.
15. Bővítsék a Kritérion nemzetiségi könyvkiadó
hatáskörét, és növeljék anyagi alapjait, hogy magára vállalhassa azokat a
feladatokat is, melyeknek – a kisebbségek nyelvén történő könyvkiadást illetően
– a többi kiadó a jelenben nem tesz eleget.
16. A magyar nyelvű sajtó, valamint a rádió és a
televízió magyar nyelvű adásai taglalhassák a romániai magyarság aktuális és
lényegi problémáit.
17. A román hatóságok szüntessék meg végre a magyar
értelmiség gyanús elemként való kezelésének gyakorlatát, a biztonsági szervek
által kizárólag magyar voltuk miatt történő állandó megfigyelését és zaklatását.
18. Biztosítsák ténylegesen a vallásszabadságot és a
magyar egyházak valódi belső autonómiáját.
III. Követeljük a túlnyomóan magyarlakta területek önigazgatását
és méltányos részünket az ország vezetésében!
1. Nyerjen a Székelyföld újból – ezúttal valódi és
egész területére kiterjedő – autonómiát.
2. Szüntessék meg a színmagyar és többségi magyar
falvak románok által történő vezetésének gyakorlatát (tanácselnök,
termelőszövetkezeti elnök, párttitkár, rendőr).
3. A magyarok nemcsak a képviselők és a párttagok
sorában, de a gazdasági vezetésben, minden szintű pártvezetésben és a
kormányban is számarányuknak megfelelő módon képviselve legyenek.
IV. Követeljük a tág értelemben vett Erdély (azaz: a történelmi Erdély, a
Részek és a Bánság[SZJ]) etnikai összetétele
mesterséges megváltoztatásának azonnali leállítását!
1. Szüntessék meg a Moldvából és Havasalföldről való
masszív és kényszerű betelepítéseket.
2. Hagyják abba a magyar falvak vegyes lakosságúvá
változtatásának kísérletét.
3. Számolják föl az újonnan végzett magyar értelmiség
(főleg az orvosok és mérnökök) Moldvába és Havasalföldre való erőszakos
kihelyezésének gyakorlatát.
V. Követeljük a romániai magyarság azonosságtudata kialakításának és
fejlesztésének lehetővé tételét!
1. A múlt vonatkozásában:
a) A magyar anyanyelvű tanuló az iskolában saját
etnikumának reális történelmével is megismerkedhessen, s legalább nagy
vonalakban a románok is ismerjék meg azt.
b) A történelmi vonatkozású kiadványok tárgyalják
objektív módon Erdély történelmét. A múzeumok kiállítási anyaga ne igyekezzék
leplezni vagy elbagatellizálni a magyarság múltbeli szerepét és mai jelenlétét.
c) Szüntessék meg a dákoromán kontinuitás elméletének[SZJ] ideológiai funkcióját. (Ez az elmélet
maradjon az, ami valójában: egy történészi munkahipotézis.)
d) Az Erdély történelme és kultúrtörténete iránti
érdeklődést ne tekintsék a revizionista tendenciák megnyilvánulásának. Ne
legyenek tiltott témák az Erdély történelmével foglalkozó szakemberek számára.
2. A jelen vonatkozásában:
a) Tegyenek közzé mindenki számára hozzáférhető és
részletekre kiterjedő statisztikai adatokat a nemzetiségiek mai helyzetéről.
b) Legyen szabadsága bárkinek nemzetiségszociológiai
vizsgálatokat végezni. A biztonsági szervek ne zaklassák az ilyen
érdeklődésűeket.
c) Az iskola – az oktatás nyelvétől függetlenül –
minden tanulóval ismertesse meg az ország nemzetiségi viszonyait és a
nemzetiségek kultúráját.
d) Román nyelven is jelenjenek meg olyan könyvek,
amelyek az itt élő nemzetiségiek életével, népszokásaival, művészetével stb.
foglalkoznak.
e) A magyarokat érintő soviniszta megnyilvánulásokkal
szemben is érvényesítsék a megfelelő rendelkezéseket (egyféleképpen ítélve meg
például mind a bozgor – „hazátlan” –, mind az oláh gúnyneveket).
VI. Követeljük, hogy a magyar nyelv a tág értelemben vett Erdély minden
magyarok által is lakott vidékén a hivatali és köznapi használatban egyenrangú
legyen a román nyelvvel!
1. A hivatalokban és a különböző hatóságok irodáiban
valóban használatos legyen a magyar nyelv, és fogadják el az ilyen nyelvű
beadványokat, mint azt az alkotmány 22. cikkelye előírja. A személyazonossági
igazolvány, az útlevél, a típusnyomtatványok stb. legyenek kétnyelvűek.
2. E vidékeken az egészségügy, a kereskedelem
és a közszolgáltatások dolgozói is ismerjék a magyar nyelvet.
3. A magyarok által is lakott területeken a román
tannyelvű iskolákban is kötelező legyen a magyar nyelv tanítása. (A
Horthy-rezsim idején Észak-Erdélyben a magyar gyermekeknek kötelező volt a
román nyelv tanulása!)
4. A helység- és utcanevek, az üzletek feliratai, az
üzemek és közintézmények, az árucikkek neve, a múzeumok stb. feliratai e
területeken kétnyelvűek legyenek.
VII. Követeljük, hogy a romániai magyarok a románokéval egyenlő
érvényesülési lehetőségekkel bírjanak!
Szűnjön meg az a gyakorlat, mely a szakmai
előrehaladásnál, valamint a munkahelyi felvételnél nem a szaktudást, hanem
mindenekelőtt az etnikai hovatartozást veszi figyelembe, s gyakran még a magyar
többségű vidékeken is csak az egyenjogúság statisztikai kimutatáshoz szükséges,
az országos arányszámnak megfelelő magyart alkalmaz.
VIII. Követeljük, hogy megőriztessék történelmi és kulturális
múltunkhoz kapcsolódó környezetünk!
1. Maradjon érintetlen az erdélyi városok hagyományos
képe.
2. Szűnjön meg a kulturális vagy történelmi
jelentőséggel bíró épületek lebontása.
3. Nyilvánítsanak műemléknek minden arra érdemes
objektumot.
4. Szüntessék meg a magyar vonatkozású műemlékek
környezetének hátrányos megváltoztatását.
5. Biztosítsanak alapot a pusztuló műemlékek
megmentésére.
IX. Követeljük, hogy a még magyar anyanyelvét beszélő moldvai
csángóság – a jelenlegi statisztikai gyakorlattal szemben, mely a csángóság
egészét románnak tekinti – újból magyarnak vallhassa magát, és
bekapcsolódhasson a magyar kultúrkörbe!
1. Beléphessen a magyar nemzetiség érdekvédelmi
szervezetébe.
2. Anyanyelvét szabadon használhassa.
3. Újra létesüljenek magyar anyanyelvi iskolák.
4. Joga legyen vallása nyelvét megválasztani.
5. Szüntessék meg a csángóság elszigetelését és
a magyarság többi részével való kapcsolatainak akadályozását, a csángó falvak
látogatóinak kiüldözését.
X. Követeljük, hogy pártatlan nemzetközi (de magyarokat és románokat is
magába foglaló) bizottság vizsgálhassa meg helyzetünket, és dönthessen minden,
sorsunkat érintő vitás kérdésben!
A fentiek, melyek kétmillió magyar érdekében
fogalmazódtak, csak egy részmetszetét adják az ország problémáinak: a
magyarságot érintőket (azokat is csak vázlatosan és hiányosan). Tisztában
vagyunk azzal, hogy megoldásuk nem szakítható ki az általános érdekű kérdések
hálózatából; a mi feladatunk azonban mindenekelőtt ezek megfogalmazása, hiszen
ezt helyettünk meg nem fogja tenni senki. A közös ügyek nyílt felvetésében nem
csupán mi és talán nem is elsősorban mi, hanem mindenekelőtt a románság lenne
illetékes.
Akciónkat mégsem tartjuk elhamarkodottnak. Hiszen
valahol benn is meg kellene végre bontani a hallgatás falát,
valamint a jogtalanságnak és az önkénynek azt a mozdulatlan és
mozdíthatatlannak tűnő tömbjét, mely Románia minden lakójára (a haszonélvezőket
kivéve) lázálomként nehezedik, és amelynek köszönhető végső soron az ország
minden szempontból katasztrofális mai állapota. E vonatkozásban meggyőződésünk,
hogy programjavaslatunk, mely „egyesek” számára a románok ellen irányulónak
tűnhet, valójában a románság érdekeit is magában hordozza, hiszen a jogszerűség
biztosítása az ő jogaikat is szükségképpen bővítené.
1982. október
Megjegyzések
Megjegyzés küldése