Az erdélyi magyar autonómiatörekvések kiindulópontja: a Kolozsvári Nyilatkozat
A rendszerváltás utáni erdélyi magyar autonómiatörekvések kiindulópontja a Kolozsvári Nyilatkozat. 1992-ben a Nyilatkozat elfogadásának pillanatában az erdélyi magyar közélet egységes volt, és az egyetlen képviseletben, az RMDSZ-ben tevékenykedtek a nemzeti oldal képviselői is. Ők saját magukat, de a magyar sajtó is belső ellenzéknek vagy nemzeti ellenzéknek nevezte. A Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása a nemzeti ellenzék győzelmét jelentette. Azok, akik szemben álltak a Nyilatkozatban megfogalmazott elvekkel, meghátráltak, nem találván elfogadható ellenérveket, és végül egyetlen tartózkodás mellett, egységesen fogadták el a Kolozsvári Nyilatkozatot. A gondolat, hogy nyilvánosan erre a nyilatkozatra esküt kell tenni, Borbély Imrétől származott. Az eskü szövegét pedig Tőkés László fogalmazta meg. A sajtóban megjelentek kritizáló, egyenesen ellenséges írások olyan emberek tollából, akik közelebb álltak a Szabad Demokraták Szövetségéhez (SZDSZ), mint saját, erdélyi nemzeti közösségükhöz. A