Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2021

"...mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen, mert a langyosat kiköpi az Isten..."

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Ferenc pápától azt kérte, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot. Történt ez egy nappal azután, hogy a Debreceni Székely Napokra írt levelemnek Salva nostram Ungariam címet adtam. A cím idézet egy XIII. századi siratóénekből, amelynek ismeretlen szerzője Magyarországért imádkozik. Mondhatnám, hogy véletlenszerű a két gondolat egybeesése, de valójában arról az értékközösségről van szó, amely a magyar kormány és a Székely Nemzeti Tanács pályáját meghatározza. Nem a tegnap és nem a tegnapelőtt jött létre ez az értékközösség, én személyesen megtapasztaltam a polgári kezdeményezésünk luxemburgi pere alkalmával. Hat év közös küzdelem és közel ezer oldalas perirat a bizonysága annak, hogy legalább egy jó dolog van az Európai Unióban: a székelyek közképviselete és a magyar kormány együttesen tud egy európai fórumon fellépni Székelyföld jövőjéért. A debreceniekhez címzett levél meg is jelöli ennek az értékközösségnek az egyik pillérét, a n

Salva nostram Ungariam

Kép
- Levél Debrecenbe - A Székely Nemzeti Tanács nevében köszöntöm a VII. Debreceni Székely Napok minden résztvevőjét, és kifejezem köszönetemet a debreceni polgároknak, hogy hozzájárultak a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezés sikeréhez.  Öt esztendővel ezelőtt az V. Debreceni Székely Napok alkalmával írt levelemben a napi politikai aktualitás késztetett arra, hogy kitérjek egy nagyon régi és megkérdőjelezhetetlen alapigazságra: a székelység érdeke, hogy Magyarország erős és független állam legyen, a nemzet sorsát érintő döntéseket pedig Budapesten hozzák meg. A világban zajló politikai folyamatok, de a mi helyzetünk alakulása is arra ösztönöz, hogy ezt az alapigazságot megismételjem, aláhúzzam, és a levelem kulcsmondatává tegyem.  Erre utal a levél címe is: Salva nostram Ungariam!, azaz magyar fordításban: Mentsd meg a mi magyar hazánkat! Egy sora az 1242-ből származó sirató éneknek, amelyet egy ismeretlen szerző vetett papírra a tatárdúlás után. Édesapámnak, Izsák József