Izsák Balázs blogja

Izsák József ILLYÉS GYULA (részlet) VALLOMÁS ÉS TANÚSÁGTÉTEL: PETŐFI .... A rendkívül gazdag Petőfi-irodalomban Illyés könyve egyedülálló teljesítmény. Nem szorítható semmiféle irodalomtörténeti műfaj Prokrusztész-ágyába. Költő írta költőről a szakmai avatottság, hivatásbeli azonosság lélekközeléből. Életregénynek is a legizgalmasabb és leghitelesebb. A gyermek mellé nevelőkként nemcsak szüleit idézi meg, hanem az egyszerű emberek egész sorát, akik sípot faragtak neki, almát adtak, mesével szórakoztatták, s vándorlásait nyomról nyomra követve, szinte az egész országot, tájat és embereket, sikereket és kudarcokat, szenvedéseket és megpróbáltatásokat, amelyek végül is döntően határozták meg jellemének formálódását, tehetségének kibontakozását. Az életrajzi epizódok, amelyeket az író a teljesebb hitelesség kedvéért kortársak vallomásaival színez, nem követik a szokványos életrajzi regények hatáskeltő fogásait. Úgy ír Petőfiről, olyan tárgyias pontossággal, mintha kortársáról szólna. A k

Nem véletlenül adtam ezt a címet az alábbi levélváltásnak. Levélváltásról beszélek, mert Csóti György (Antall József miniszterelnök munkatársa, a magyar diplomáciatörténet markáns személyisége, a Kisebbségi Jogvédő Intézet volt igazgatója) a Felvidek.ma-n megjelent írását levélben küldte át nekem, én pedig úgy éreztem, hogy az ezzel kapcsolatos gondolataim nem csak őt érdekelhetik, hiszen az ő gondolatai és az enyémek is a nyilvánosságnak szólnak. Játékos gondolattal, egy álomba öltöztette a mondanivalóját, én viszontálmodtam. Az a gondolat, hogy a sajtó és a közösségi média napi rétegződése ne temesse el a "levélváltásunkat", arra indított, hogy egy blogbejegyzéssel fogom a felszínen tartani, amennyire csak lehet.  Véletlen találkozás Putyin elnökkel Az isztambuli repülőtér VIP várójában ültem, amikor odalépett hozzám egy középkorú, magas, katonás külsejű férfi, és így szólt hozzám határozott hangon: - Csóti Györgyhöz van szerencsém, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet

Legutóbbi blogbejegyzésemben Allen Kassof haláláról írtam. Elkerülhetetlenül a Neptun-ügyről, az IREX-ről, a PER-ről. Úgy gondoltam, hogy ha nem is mindenki, de jónéhány ember lesz, aki elolvassa még a bejegyzésemen kívül az Átlátszó Erdély kilencrészes tényfeltáró riportsorozatát, és észreveszi azt, ami engem a bejegyzés megírására sarkallt. Mert dehogy akartam én újra elemezni a Neptun-ügyet, dehogy akartam újraértékelni a harminc évvel ezelőtt történteket, egyszerűen arra szerettem volna felhívni a figyelmet, ami a legnagyobb hatással volt rám is, az IREX nevű államilag támogatott civil szervezet működésére. A felismerésre, hogy az amerikai mélyállam és a román mennyire összefonódott és mennyire kihat ez a mi sorsunkra is. Nem tudni ebben a pillanatban, hogy ez az összefonódás mikor kezdődött. 1968-ban? Adott-e segítséget az amerikai titkosszolgálat a Szekuritáténak a mi megnyomorításunkhoz? Amikor ma megfigyel és lehallgat a SRI, kap-e ehhez amerikai műszaki eszközöket a CIA-től? A

  2021. november 22-én, kilencvenéves korában elhunyt Allen Kassof, a Princeton Egyetem tanára, a Project on Ethnic Relation alapítója. A hírt a New York Times gyászjelentőjében olvastam, amelyet rokonai jelentettek meg. Erdélyi sajtótermék az elmúlt hét hónapban nem adott hírt a jeles közéleti ember haláláról, jóllehet a romániai magyar nemzeti közösség életében fontos szerepet játszott. Az ő nevéhez kötődik az RMDSZ és Iliescu pártjának sok vihart kavart neptuni tárgyalása 1992-93-ban, ennek jóvátételeként szervezett atlantai találkozó 1995-ben, majd 2014-ben a brassópojánai tárgyalás, ahol Viorel Hrebenciuc és az RMDSZ képviselői újraindították volna a neptuni folyamatot. Ez utóbbi tárgyalásnak a Korrupcióellenes Ügyészség vetett véget, ekkor tartóztatták le Viorel Hrebenciucot és bűntársait egy olyan korrupciós ügyben, amelynek nem volt köze a Neptun-Atlanta-Brassópojána-i tárgyalásokhoz, még akkor sem, ha a PSD emblematikus politikusa itt is megpróbálkozott egy szélhámossággal: a