A szólásszabadság helyzete 2022-ben, Közép-Európában

Nem véletlenül adtam ezt a címet az alábbi levélváltásnak. Levélváltásról beszélek, mert Csóti György (Antall József miniszterelnök munkatársa, a magyar diplomáciatörténet markáns személyisége, a Kisebbségi Jogvédő Intézet volt igazgatója) a Felvidek.ma-n megjelent írását levélben küldte át nekem, én pedig úgy éreztem, hogy az ezzel kapcsolatos gondolataim nem csak őt érdekelhetik, hiszen az ő gondolatai és az enyémek is a nyilvánosságnak szólnak. Játékos gondolattal, egy álomba öltöztette a mondanivalóját, én viszontálmodtam. Az a gondolat, hogy a sajtó és a közösségi média napi rétegződése ne temesse el a "levélváltásunkat", arra indított, hogy egy blogbejegyzéssel fogom a felszínen tartani, amennyire csak lehet. 

Véletlen találkozás Putyin elnökkel

Az isztambuli repülőtér VIP várójában ültem, amikor odalépett hozzám egy középkorú, magas, katonás külsejű férfi, és így szólt hozzám határozott hangon:

- Csóti Györgyhöz van szerencsém, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatójához?

- Csak felerészben van szerencséje, mert valóban Csóti György vagyok, de július elseje óta már nem én igazgatom a nevezett intézményt.

- Nem tesz semmit. Mi már évtizedek óta publikációi révén ismerjük Önt, mint az őshonos nemzeti kisebbségek jogvédőjét. Kérem, jöjjön velem, Oroszország elnöke, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin szeretne Önnel beszélni. 

A meglepetéstől szóhoz sem jutottam, szinte kábult állapotban felálltam, és követtem az orosz elnök emberét. Átmentünk egy másik VIP váróba, amely elkülönítve bújt meg a hatalmas repülőtér másik sarkában. Fémtárgyaktól megszabadulva különleges biztonsági kapukon átlépve értem be egy minden luxus igényt kielégítő szalonba. Putyin a terem másik végében ült, hatalmas bőrfotelben, kissé révetegen nézett maga elé, arcán fáradság látszott. Mellette kerek asztalon sötét tea gőzölgött. Amikor odaértünk, kísérőm bemutatott, az Elnök rám pillantott, és rezzenéstelen arccal hellyel kínált. Nem állt fel, és kezét sem nyújtotta.

- Ön a kárpátaljai magyarok jogaiért küzdő fáradhatatlan politikus?

Meglepetésemre, nem Ukrajnát mondott, hanem Kárpátalját!

- Igen – mondtam bátortalanul, majd hozzá tettem - de nem csak értük, hanem az egész kárpát-medencei elszakított magyarságért.

- Tudom - mondta Vlagyimir Vlagyimirovics – ismerem a történetüket. Tisztelem azt az elkötelezett harcot, amit külföldre rekedt nemzettársaikért folytatnak. Nagyra értékelem Orbán Viktort, hogy ilyen vonatkozásban ellenséges nemzetközi térben minden lehetőt megtesz elszakított honfitársai boldogulásáért. Egy ilyen kis ország, szinte egyedül, szélmalomharcot folytat.

- Iránytűnk egy XIX. századi nagy magyar, Deák Ferenc, aki azt mondta, igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény. Mi azonban úgy gondoljuk, még van remény, nem szabad feladni. Oroszország ebben a tekintetben hasonló cipőbe lépett 1990 után, mint mi magyarok már több mint száz éve. Jól jönne nekünk egy kis segítség Önöktől, tisztelt Elnök úr.

- Engem csak Oroszország érdekel, csak az orosz nép, az orosz nemzet érdekei szerint cselekszem. Azért elmondok egy érdekes történetet. Egyszer felvetették nekem Kalinyingrád hovatartozásának kérdését. Lehet beszélni erről, mondtam, de akkor vizsgájuk meg Erdély sorsát is. Nagy csönd lett, azóta se hozzák szóba. De mi nem akarunk a világ csendőre lenni. Ezért kedvelem a rivális hatalmak vezetői közül az olyan személyiségeket, mint Donald Trump. Megértem a gondolkodását, mert olyan, mint az enyém. Neki csak Amerika és annak népe számít. Ezt tisztelem benne, akkor is, ha olykor ellenségnek számítunk Washingtonban. Kiszámítható, nem olyan, mint elődje és utódja.

- Hát most valóban ellenségek lettek, pedig mennyivel jobb lenne a transzatlanti térségben egy kelet-nyugati biztonságpolitikai partnerség. Oly sok kihívás elé néz az északi félteke keresztény közössége, jobb lenne összefogni.

- Én nem értem a Joe Biden féle politikusokat. Miből gondolják, hogy legyőzhetik Oroszországot? Ez közel fél évezrede nem sikerült senkinek sem. Mondjam Napoleont és Hitlert? Már elcsépelt hivatkozások. Inkább azt mondom: nézzenek a térképre; ásványi kincsekben, energiahordozókban gazdag, hatalmas területtel és népességgel rendelkező ország vagyunk. Minket akarnak szankciókkal térdre kényszeríteni? Ez hosszú évtizedeken át nem sikerült a kicsi és szegény Kuba, valamint Észak-Korea esetében sem. Kína és India alig várja, hogy elmélyüljenek gazdasági kapcsolataink. A szankciók következtében csak az Európai Unió fog szenvedni, de nagyon. Fegyverrel? Akárhány ártatlan ukrán életét áldozzák fel, ez sem fog sikerülni. Ha pedig atomháborúra kerülne sor, abba az egész északi félteke belepusztul. Nem lesz nyertes.

- De hát azért Moszkva elkövetett egy súlyos agressziót nyugati szomszédja ellen – vetem közbe. Kirobbantott egy véres és kegyetlen háborút.

- Valóban, ez látszólag nem volt szép cselekedet, megszegtük a nemzetközi egyezményeket, de nem volt más választásunk. A világtörténelem háborúk sorozata. Azonban elsősorban nem az motivált, hogy a NATO egyre inkább sarokba szorít bennünket, hanem már nem tűrhettem, amit orosz nemzettársainkkal műveltek az ukránok. Önök jól ismerik ezt, a magyarok is szenvedő alanyai az ukrán sovinizmusnak. A nagyhatalmi rivalizálást keretek közé tudtuk volna szorítani. Mi most egyszerűen az orosz lakta területeket akarjuk felszabadítani, ennyi és nem több.

- De ehhez hány ártatlan embernek kell meghalni!

- Áldozatok nélkül nincs győzelem. Ebben, és nem másban, a jezsuiták elvét követem: a cél szentesíti az eszközt.

- Hát ezt ma Európában csak a Nagy Medve engedheti meg magának.

Amikor reggel felébredtem álmomból, világossá vált előttem, hogy manapság már csak az álomvilágban hangzik el történelmi és politikai igazság. A valóság tele van hazugságokkal. Próbálná a putyini álláspontot valaki saját véleményeként elmondani itt Közép-Európában …

Budapest, 2022. július 11.

Csóti György

nemzetpolitikai szakértő

Megjelent a Felvidék.Ma hírportálon 2022. július 12-én

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Gyuri!

Én is beszéltem álmomban Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnal. Meg fogsz lepődni: szintén az isztambuli repülőtéren, ugyanabban a VIP-teremben, ahol téged is fogadott és, amely - gyanúm szerint - úgy eltűnt onnan, mint a Kék Hold Völgye a Himalájából a világhírű bestsellerben.

Beszéltem Putyin elnöknek a székely autonómia-törekvésről, s arról, hogy Ceaușescu, amikor felszámolta a Magyar Autonóm Tartományt egyszerre motiválta a magyar- és az oroszgyűlölet. Hiszen az orosz nép a második világháborúban iszonyatos szenvedések árán vette meg a jogot, hogy a második világháború utáni béke és biztonság rendjébe beleszóljon.Ennek a rendnek volt része az 1952-ben, - hat évvel a párizsi békeszerződés után - létrehozott Magyar Autonóm Tartomány. Ezt Ceaușescu úgy törölte le a térképről, hogy tiltakozó pisszenés sem volt a nagy világban. Ezt a román diktátor tüntető, látványos szovjetellenességével érte el. Vlagyimir Vlagyimirovics bólintott, mosolygott: ismeri a történelmet. Mondott valamit a titkárának, amit nem fordítottak nekem, de azt tisztán hallottam: Секейский Национальный Совет. Éppen így. Tisztán emlékszem: cirill betűkkel mondta! (Székely Nemzeti Tanács, oroszul) Ezzel akarta jelezni, tud rólunk. Amikor megköszöntem a beszélgetést, utasította titkárát, hívja a váróteremből Csóti Györgyöt. Kértem, maradhassak tovább! Megengedte. Észrevettem, hogy meglepett voltál - engem észre sem vettél -, de minden kezdeti zavartságod ellenére pontosan, szépen, szabatoson elmondtál mindent, amit leírtál. Ezt most tanúsítom. Amikor elmentél, szaladtam utánad. Aztán hirtelen felébredtem. Itthon voltam Marosvásárhelyen, messze a repülőtértől, tőled, Putyintól. Olyan messze, mint az igazság kimondása a valóság néma elfogadásától. Vagy mint az álom a való világtól.

Izsák Balázs