Árnyékok árnyai közöttünk XV

Árnyékok árnyai közöttünk 

Tizenötödik bejegyzés 

2022 szeptember 17 szombat 

19. Levél a Szekuritáté Irattárát Felügyelő Országos Tanácsnak

2010 április 10-én vette nyilvántartásba a Szekuritáté Irattárát Felügyelő Országos Tanács (CNSAS) kérésemet, hogy megtekinthessem a román politikai rendőrség megfigyelésemre vonatkozó iratait. Ezt később megtettem Édesapám iratcsomójára vonatkozóan is.

Megtekinthettem minden iratot, sőt másolatokat kértem és kaptam ezekről, és ismertettem is tapasztalataimat és emlékeimet 2011 és 2013 között tizennégy blogbejegyzésben. Kilenc év után szólalok meg ismét ebben a tárgyban, megírva egyben az Árnyékok árnyai közöttünk XV. s talán utolsó bejegyzését.

Ez év május tizedikén írt levelemben azt kértem a CNSAS vezetőségétől, hogy néhány informátor személyazonosságát, akiket én azosítottam, erősítsék meg. Évek során több besúgót is lelepleztek, mi több egy volt szekus tiszt meg is fellebezte a CNSAS tényközlését, bizonygatva, hogy ő nem ártott nekem. (Érdekes anyag, elérhető a CNSAS honlapján:  http://www.cnsas.ro/documente/hotarari/definitive/Ghile%20Gavrila.pdf )

Ezzel szemben, tíz esztendő nem volt elég, hogy azonosítsák azt a két informátort, akik a legtöbbet ártottak apámnak és családunknak. Én a jelentéseikből egyértelműen meg tudtam állapítani a személyazonosságukat, és azt reméltem, ha megírom CNSAS munkatársainak, akkor ezzel megkönnyítem a munkájukat, és kapok egy hivatalos tájékoztatást olyan tényekről, amelyekről már tudok, de amelyekről igénylem a hivatalos tényfeltárást is. Kértem más, általam már felismert ügynők azonosítását is. 

Választ is kaptam, amely semmilyen konkrétumot nem tartalmazott, még az általam megírt tények megerősítését sem. Viszont kaptam arra vonatkozó ígéretet, hogy a munkát folytatják. Ez szép. Nem várok tovább, megírom, amit tudok. 

Az egyik ügynök, akinek Bogáti Sándor a fedőneve, és aki interneten is elérhető források szerint Sütő Andrásról és Páskándi Gézáról is jelentett, de akinek személyazonosságát eddig még tárták fel, azonos Polgár Istvánnal, az Új Élet egyik belső munkatársával.

A Wikipédia adatai alapján: "Polgár István (Marosvásárhely, 1919. július 23. - Marosvásárhely, 1988. január 29.) erdélyi magyar újságíró, esszéíró, kritikus." Életéről, munkásságáról további részleteket lehet találni a fenti forrásban, vagy a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban. Én annyit fűznék hozzá, hogy páratlan buzgalommal, elvárások fölött teljesítve dolgozott azon, hogy börtönbe juttassa apámat. A katonai ügyészség elé terjesztett vádirat nagyon sok pontja, az ő jelentésein alapul. Apám barátjaként kezelte, rossz szót nem ejtett róla.

A másik kártékony besúgó fedőneve Zoltán, valódi neve Kocziány László, aki szintén megtalálható a Wikipédián. "Kocziány László (Medgyes, 1920. november 10. – Marosvásárhely, 1977. január 31.) romániai magyar irodalomtörténész. Középiskolai tanulmányait Budapesten, az egyetemet 1944 és 1948 között Pannonhalmán és Kolozsvárt végezte. Tanár Kolozsvárt, Csíksomlyón, Medgyesen, majd Székelykeresztúron (1950-1954), 1955-től szerkesztő az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi részlegénél, 1957-től ugyanott a Román Akadémia fiókjának tudományos kutatója, ill. főkutatója, 1975-től magyar-latin szakos tanár a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán."

Kocziány László Polgár Istvánhoz hasonló buzgalommal járult hozzá az apám ellen összetákolt politikai vádirathoz. Apám tanszékvezető tanárként odavette maga mellé, kiharcolta, hogy anyósa, - Nyirő József özvegye - írószövetségi nyugdíjat kapjon. Értékelte Kocziány irodalomtörténeti munkásságát, annak alapján vitte a Főiskolára, közben nem is sejtette, hogy szeku informátora. Arról is beszámolt egy jelentésben, hogy 1946-ban összefutottak Csíksomlyón, ahová azért ment apám, hogy meghallgassa Márton Áron beszédét. A jelentés, külön kitér arra, hogy apám református. Tévedés ne essék: nem a hitbuzgóság, hanem nemzeti/politikai azonosulás vitte apámat Csíksomlyóra! 

Már nem várom a CNSAS hivatalos értesítését. Ha ilyen ütemben dolgoznak, a következő levél már nem talál e világon.