A székelyek ünnepei

A székelyek túlnyomó részt az erdélyi magyar történelmi egyházak felekezeteihez tartozó keresztények. Katolikus, református, unitárius és evangélikus gyülekezetekbe tömörülnek. Karácsony, húsvét, pünkösd piros betűs napok naptáraikban. Magyar nemzeti önazonosságuk még a diktatúra idején is arra készítette őket, hogy családi körben, egyházi gyülekezeteikben megemlékezzenek a magyar nemzeti ünnepekről. Március 15-én, vagy augusztus 20-án ünneplőbe öltözött magyarok szavak nélkül, pusztán az ünneplő ruhával, ismeretlenül is üzentek egymásnak. Szokás volt az aradi vértanúk nevét bár elmondani egyszer, október hatodikán este, megtanítani a gyerekeknek, de volt jó néhány bátor tanár, aki az iskolában is egy emlékező mondattal kezdte az órát. És ott vannak a székelyek saját ünnepei, amelyek a történelmükhöz, sajátos törekvéseikhez kötődnek. Tekintsük át ezeket, a teljesség igénye nélkül.

Január 7. - a Madéfalvi Veszedelem, a Siculicidium évfordulójának napja. A XVIII század második felében, Mária Terézia birodalomszervező lendülete elérte Székelyföldet is. A birodalmi hadsereg részeként akarta megszervezni a székely határőrséget, sértve ezzel a több évszázados székely kiváltságokat, amelyeket még az erdélyi alkotmány szerepét betöltő Diploma Leopoldinum is elismert. A ma embere nehezen érti a konfliktus lényegét. Nem érti a kiváltság akkori tartalmát, csak a mai - többnyire pejoratív értelmű - jelentését ismeri. Holott akkor a kiváltságok nem egy társadalmi igazságtalanságnak voltak a megnyilvánulásai, hanem egy történelmi-társadalmi szerepet, hivatást jelentettek, amelyeket jogszabály rögzített. A székely jog, - amely szerves része a magyar jogtörténetnek, - biztosította székelyek rendtartásának alapját. A székely rend pedig közösségformáló és identitásteremtő erő volt. Erről Bécsben nem sokat tudtak. A császári  intézkedés a székely életformát, a székely rendet számolta volna fel, lényegében megszüntette volna a székely identitást is. Két évig próbálták besorozni a székelyeket birodalmi katonának, és két év nemzeti ellenállás, tényleges szabadságharc után szembe kellett nézniük a ténnyel, hogy ez ez nem sikerül. Nehány példa, amely a fenti állítást alátámasztja. 1762. augusztus 30-án Homoródalmáson a fegyvertelen lövétei székelyek megtagadják az osztrák katonaságnak az engedelmességet. Nem fognak fegyvert. Csatlakozik hozzájuk Abásfalva, Almás, Keményfalva, Gyepes, Remete, Oláhfalu, Zetelaka. Szeptember 6-án már 43 falu tiltakozik a kényszersorozások ellen. Szeptember 15.-én Bukow tábornok pénzt szór az Udvarhelyre összehívott tömeg közé, de nem akad székely, aki egyetlen érméért lehajolna. Október 24-én Gyergyószentmiklóson a gyergyószékiek tagadják meg az eskütételt. A követeiket letartóztatják, a tömeg azonban kiszabadítja őket. A sor folytatható, hiszen két év alatt majdnem egész Székelyföldet átfogott a nemzeti ellenállás.

Ekkor báró Siskovich császári generális elérkezettnek látta az időt, hogy példát statuáljon. Madéfalvát, ahol az ellenállást szervező székelyek gyülekeztek, január 6.-áról 7-ére virradó éjszaka ágyúkkal szétlövette. Férfit, asszonyt, gyereket nem kíméltek, a menekülő embereket a lovasság karddal lekaszabolta. A halálos áldozatok száma egyes források szerint 250 mások szerint több 400 ember volt. Január hetedikén az ártatlan áldozatokra emlékezünk. Folyamatos az arra irányuló erőfeszítés, hogy ráirányítsuk a közvélemény figyelmét arra a katonai küzdelemre, amelyet a székelység 1762-1763-ban folytatott, amely Egyed Ákos szerint „szabadságharcnak minősül, történelmi tett volt, amelynek emléke mélyen bevésődött a székelység történeti tudatába.”

Január 7. gyásznap, az emlékezés napja, de ünnepelni is lehet a két évi nemzeti ellenállást, és annak eredményeit. Nem sikerült a székely életformát felszámolni, a székelység megőrizte identitását, és a rájuk kényszerített katonáskodás saját hagyományaihoz igazodó, közösségmegtartó erővé lett.   

    Március 10 – a Székely Szabadság Napja

    A Székely Nemzeti Tanács 2013. június 22-én március 10-ét a székely vértanúk kivégzésének napját  Székely Szabadság Napjává nyilvánította. A Makk-féle összeesküvés tagjai, bágyi Török János, nagyváradi Horváth Károly és martonosi Gálfi Mihály kivégzésének színhelyén emelt emlékmű a nemzeti önrendelkezés - Jókai Mór szavaival "törvényes, szabad és független nemzeti állás" - jelképe lett, mondta ki a fent említett határozat. A minden évben megszervezett marosvásárhelyi megemlékezés mellett Sepsiszentgyörgyön, ugyanezen a napon emlékeznek meg Váradi Józsefről és Bartalis Ferencről. Ez utóbbiakat Sepsiszentgyörgyön végezték ki szintén 1854-ben. A Bibarcfalván állított három kopjafánál Bertalan Lászlóra, Benedek Dánielre és Bartalis Ferencre emlékeznek ezen a napon. 

    A Székely Szabadság Napjáról hagyományosan megemlékeznek Európa több városában is, a budapesti Hősök Terén tartott megemlékezés az egyik legjelesebb helyszín. Ezen a napon a Székely Nemzeti Tanács hagyományosan beadványban fordul Románia kormányához, amelyben követeli Székelyföld területi autonómiájának elismerését, Székelyföld jövőjéről a párbeszéd megkezdését. 

    Október 16.  A magyar-székely összetartozás napja

    A Magyar Országgyűlés 2018. október 16-án elfogadta a magyar-székely összetartozás napjáról szóló határozatot. A határozat általános indoklása kiemeli: a székelység az agyagfalvi gyűlésen bebizonyította azt, hogy a legnagyobb fenyegetések, megpróbáltatások és szenvedések közepette és mindezek ellenére is kiáll a magyar nemzet mellett, ezért e nap méltóképp szimbolizálhat a magyarság és székelység összetartozását. 

    Október utolsó vasárnapja – Székelyföld Autonómiájának Napja

    A Székely Nemzeti Tanács 2003 októberének utolsó szombatján alakult meg, és ennek emlékére szervezte meg 2013. október 27-én a székelyek nagy menetelését, amikor Kökös és Bereck közötti úton 55 kilométer hosszú élőláncban résztvevő 150 000 ember követelte Székelyföld területi autonómiáját és tiltakozott Románia tervezett, de jogsértő közigazgatási átalakítása ellen. Ennek emlékére minden év októberének utolsó vasárnapján Székelyföld templomaiban az autonómiáért imádkoznak a helyi gyülekezetek, este pedig ugyanabban az időben őrtüzek, lármafák, máglyák lobbannak fel Székelyföld legtöbb településén. Március 10-éhez hasonlóan Magyarországon és szerte a nagyvilágban szokás szolidaritási megmozdulást szervezni.