Elhunyt a Neptun-ügy szürke eminenciása

 

2021. november 22-én, kilencvenéves korában elhunyt Allen Kassof, a Princeton Egyetem tanára, a Project on Ethnic Relation alapítója. A hírt a New York Times gyászjelentőjében olvastam, amelyet rokonai jelentettek meg. Erdélyi sajtótermék az elmúlt hét hónapban nem adott hírt a jeles közéleti ember haláláról, jóllehet a romániai magyar nemzeti közösség életében fontos szerepet játszott. Az ő nevéhez kötődik az RMDSZ és Iliescu pártjának sok vihart kavart neptuni tárgyalása 1992-93-ban, ennek jóvátételeként szervezett atlantai találkozó 1995-ben, majd 2014-ben a brassópojánai tárgyalás, ahol Viorel Hrebenciuc és az RMDSZ képviselői újraindították volna a neptuni folyamatot. Ez utóbbi tárgyalásnak a Korrupcióellenes Ügyészség vetett véget, ekkor tartóztatták le Viorel Hrebenciucot és bűntársait egy olyan korrupciós ügyben, amelynek nem volt köze a Neptun-Atlanta-Brassópojána-i tárgyalásokhoz, még akkor sem, ha a PSD emblematikus politikusa itt is megpróbálkozott egy szélhámossággal: a 2012-ben megszűnt, amerikai jogi személyiséggel rendelkező Project on Ethnic Relation helyettesítésére kitalálta a Friends of Project on Ethnic Relation szervezetet, amelyet ő és bűntársai jegyeztek be Bukarestben, és amely román jogi személyiséggel rendelkezett. Megtévesztették a közvéleményt, a sajtót és a 83 éves Allen Kassofot besétáltatták egy olyan csapdába, ahonnan presztízsveszteség nélkül nem is lehetett kihátrálni. A brassópojánai rendezvényt az Egyesült Államok romániai nagykövetsége nem támogatta, és a rendezvényen sem képviseltette magát.

Borbély Zsolt Attila egy dokumentumkötetet szerkesztett a Neptungate-ről, de az erdélyi magyar politika történetéről írt könyveiben is elemzi a neptuni tárgyalásokat és azok következményeit. Ezeket jól kiegészíti Sipos Zoltán újságíró 2015-ben írt, oknyomozó cikksorozata az Átlátszó Erdélyben. Ez utóbbit a Princeton Egyetem levéltárában feltárt több száz oldalnyi dokumentum teszi különlegessé – amely lényegében a Project on Ethnic Relation arhívuma –, illetve az ehhez kötődő háttérbeszélgetések, vagy egy roppant érdekes exkluzív interjú Allen Kassoffal. Ez egyben Allen Kassof utolsó megszólalása a neptuni tárgyalások ügyében. 

Egyszóval Erdélyben, Romániában nem hangzott el egyetlen méltatás és egyetlen szó 2021. november 22-e után, pedig Allen Kassof pályája világosan jelzi az Egyesült Államok jelentős befolyását a kelet-európai térségre, s mindannak, ami ma történik velünk, a gyökerei visszanyúlnak nem csak a PER megalapításáig, hanem az azt megelőző időkig, pontosan 1968-ig. Addig a pillanatig, amikor Allen Kassof az IREX (International Research & Exchanges Board) alapító igazgatója lett. Az új karrier kedvéért 1973-ban lemond egyetemi katedrájáról. Állítása szerint az IREX egy önálló, civil szervezet, bennem viszont az a benyomás alakult ki, hogy az amerikai hírszerzés fedőszerve. Erre utalnak az interneten bárki számára hozzáférhető adatok, és az IREX honlapján megjelölt célok. Erre utal például az az akadálymentes, olajozott mód, ahogy a szervezet  kapcsolatokat intézményesít Közép- és Kelet-Európa országainak vezetőivel, a rendszerváltás előtt is, meg után is. Ezeknek a kapcsolatoknak a kiépítését az USA diplomáciai képviseletei látható módon figyelték és támogatták. De beszélhetünk az IREX korlátlan anyagi forrásairól, nagy befolyásáról az USA hatóságaira, amely sok embert arra engedett következtetni, hogy mögötte az Egyesült Államok kormánya áll. Erre maga Allen Kassof is felhívja a figyelmet, miközben úgy próbálja hárítani ezt a feltételezést, hogy közben – akarva, akaratlan - meg is erősíti. De elég megnézni a szervezet alapítóit, akik között ott van az Egyesült Államok Külügyminisztériuma.

            Allen Kassof szociológiát tanult a Harvard Egyetemen, majd 1961 és 1973 között a Princeton Egyetem professzora lesz. 1978 és 1979-ben, Jimmy Carter elnök idején az Idegennyelvi és Nemzetközi Tanulmányok Elnöki Bizottságának (Presidential Commission on Foreign Language and International Studies) tagjaként dolgozott, mint a Szovjetunióval és a szocialista országokkal  kapcsolatos ügyek szakértője.  

            Egyik közvetlen beosztottja Larry Watts történész - az IREX romániai igazgatója -, aki a román politikai rendőrségnek, a szekuritáténak megírja több száz oldalas, rajongó túlzásoktól sem mentes apológiáját, és akit szoros barátság köt Ioan Talpes tábornokhoz, a SIE (Serviciul de Informatii Externe/Külföldi Hírszerző Szolgálat) későbbi igazgatójához. Larry Watts egy időben tanácsadója a SRI (Serviciul Roman de Informatii/Román Hírszerző Szolgálat) tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottságnak.  

            A PER az IREX egyik projektje - mondja Allen Kassof Sipos Zoltánnak válaszolva -, majd önálló szervezet később, egészen 2012-es megszűnéséig.

            Miért foglalkozunk ilyen részletesen egy közel harminc éves üggyel? Allen Kassof halála alkalom arra, hogy most ne Neptun-ügy főszereplőivel, a tárgyaló felekkel, azaz az RMDSZ-el és a román hatóságokkal foglalkozzunk, hanem a hajdani közvetítővel, és a mögötte álló hatalommal.

            A fent már említett exkluzív interjúban Allen Kassof kijelenti: a kollektív jogok egy annyira absztrakt és homályos fogalom, hogy abban is nehéz volt egyetértésre jutni, hogy miről beszélünk. Ez a megközelítés teljes mértékben fedi az Egyesült Államok hivatalos álláspontját, ahogyan azt az USA akkori külügyminiszter-helyettese, Richard Holbrooke közvetítette Ion Iliescunak 1995. március 2-án. Korábban már ismertettem Barabás T. János írását, az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának titkosítás alól feloldott dokumentumairól.  Ezek a dokumentumok rögzítik az USA külügyminiszter-helyettesének kijelentését "az USA rég ellenzi a kollektív jogokat, autonómiákat".

            Egy másik emlékezetes pillanat, az 1995-ben szervezett atlantai találkozót előzi meg, amikor fölmerül az a kérdés, hogy ott dr. Csapó József, Székelyföld autonómiastatútumának kidolgozója is jelen lehessen. Larry Watts ezt a javaslatot vérlázító követelésnek nevezi, amelyet hallgatólagosan elfogad minden résztvevő.

            Összegzésképp elmondhatjuk, a PER (Project on Ethnic Relation) 2012-ben megszűnt. Az IREX azonban létezik ma is, a világ száz államában vannak szervezetei, ötszáz fizetett alkalmazottja, és nyilvánosan bevallott évi költségvetése meghaladja a nyolcvanmillió dollárt. Támogatói között tudhatja az Egyesült Államok, Dánia, Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc, az Egyesült Királyság külügyminisztériumait, a Bill & Melinda Gates Alapítványt, a Microsoftot, a Twittert, a Facebookot, a Google-t, a Mastercard Alapítványt, a Nyílt Társadalom Alapítványt, a Szabad Ázsia Rádiót, az Arizonai Állami Egyetemet, az Illinois Egyetemet, a Világbankot, az UNICEF-et és így tovább. De bármi is legyen az IREX háttere, támogatóinak köre, helyesen teszi az, aki mögötte az Egyesült Államokat látja.

Az erdélyi magyar nemzeti közösség, ezen belül a székelység jövője szempontjából nem közömbös, hogy az Egyesült Államok hogyan viszonyul Kelet-Európához, Romániához és hozzánk, magyarokhoz. A mi szempontunkból az IREX 54 esztendeje nem hozott sok pozitívumot. Várakozó állásponton lehetünk, hogy az Egyesült Államok is változtasson a külpolitikáján, és nyitottá váljon azokra a demokratikus törekvésekre, amely jellemezte az erdélyi magyar nemzeti közösség életét a rendszerváltás után és a megmaradásra tett erőfeszítéseit azt megelőzően. Allen Kassofnak megvolt a lehetősége arra, hogy konstruktív, előremutató szerepet töltsön be az erdélyi magyar nemzeti közösség életében, sajnálattal állapítjuk meg, hogy ez nem sikerült neki.