Az erdélyi magyar autonómiatörekvések kiindulópontja: a Kolozsvári Nyilatkozat

A rendszerváltás utáni erdélyi magyar autonómiatörekvések kiindulópontja a Kolozsvári Nyilatkozat. 1992-ben a Nyilatkozat elfogadásának pillanatában az erdélyi magyar közélet egységes volt, és az egyetlen képviseletben, az RMDSZ-ben tevékenykedtek a nemzeti oldal képviselői is. Ők saját magukat, de a magyar sajtó is belső ellenzéknek vagy nemzeti ellenzéknek nevezte. A Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása a nemzeti ellenzék győzelmét jelentette. Azok, akik szemben álltak a Nyilatkozatban megfogalmazott elvekkel, meghátráltak, nem találván elfogadható ellenérveket, és végül egyetlen tartózkodás mellett, egységesen fogadták el a Kolozsvári Nyilatkozatot. A gondolat, hogy nyilvánosan erre a nyilatkozatra esküt kell tenni, Borbély Imrétől származott. Az eskü szövegét pedig Tőkés László fogalmazta meg. A sajtóban megjelentek kritizáló, egyenesen ellenséges írások olyan emberek tollából, akik közelebb álltak a Szabad Demokraták Szövetségéhez (SZDSZ), mint saját, erdélyi nemzeti közösségükhöz. A továbbiakban mindenki számára elérhetővé tesszük a nyilatkozatot és az eskütétel ünnepélyes pillanatát rögzítő fényképet. 

 

Kolozsvár, 1992. október 25, Szent Mihály templom (Rohonyi D. Iván felvétele)

Az RMDSZ nyilatkozata a nemzeti kérdésről

„Igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat az erdélyi románságnak saját elhatározásából született Gyulafehérvári Határozataira alapítjuk .“

(Tamási Áron: Hitvallás, Vásárhelyi Találkozó, 1937. október)

„...Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket:

A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népek számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.

Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezeteinek.“

(Gyulafehérvár, 1918. december 1.)

Románia politikai életének egyik legsúlyosabb megoldásra váró politikai-társadalmi problémája a nemzeti kérdés. Keserves tapasztalataink, tragikus események arról győztek meg bennünket, a romániai magyarságot és annak legitim képviselőjét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy mind a mai napig sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínált elfogadható megoldást számunkra.

Vállalva nemzeti entitásunkat, nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk.

A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjo­gú társa. Épp olyan felelősséggel tartozunk jövőjéért, mint bármely más állampolgár, s mikor látnunk kell a magyarság körében eluralkodó kiábrándultságot, az ennek okán jelentkező elvándorlást, kötelességünk cselekedni.

Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éve önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltványban.

Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja. A belső önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is előremutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló közösségi önkormányzat utal arra, Európa működő demokráciáiban ez a gyakorlat sikeres.

A romániai magyarság közösségkénti betagolódása a hazai társadalomba része az ország európai közösségekbe való integrációjának.

Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetiségi kérdés az emberjogi vonatkozásokon túlmenően új dimenziókat! nyert, és ma mór az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője.

Meggyőződésünk, hogy a közösségek önkormányzata hozzájárul a jogállam és a civil társadalmi struktúrák megerősödéséhez, és ugyanakkor szerves része a demokratizálódás folyamatának.

A nemzeti kérdés megoldása általános érdek, számítunk az ország demokratikus erőinek a közreműködésére abban a fáradságos munkában, amely megteremti e megoldás alkotmányos és jogi kereteit.

Kolozsvár, 1992. október 25.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség küldötteinek Országos Tanácsa és Parlamenti Csoportja

Az eskü szövege: 

"Én, ......., Románia Parlamentjének népünk akaratából megválasztott tagja, hitünk és egyházaink, országunk és magyarságunk egyetemes közösségében, a mai napon elkötelezem magam közképviseleti munkám, közérdekű szolgálatom és feladataim hűséges teljesítésére választóim akarata és érdekei szerint. A hazai és általánosan érvényes nemzetközi törvényes rend, a jogosság és a demokrácia keretei között szent hivatásomnak fogom tekinteni és minden erőmmel fogom segíteni országunk épülését, a köz javának szolgálatát, a társadalmi és nemzeti megbékélés és a demokratikus jogállamiság megvalósítását. Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. Minden erőmmel azon leszek, hogy országunkban és térségünkben egymásra találjanak és megbékéljenek a különböző nemzetek, népi közösségek és vallási felekezetek. Isten engem úgy segéljen!"