"A tétlenség a lélek ellensége"

- idézte Johanna egy 1981-ben megjelent írásában Nursiai Szent Benedeket, mintha csak osztályellenségként meghurcolt/kitelepített családja, és az erdélyi magyar nemesség hitvallását közvetítette volna. A marosvásárhelyi céhekről írt népszerűsítő cikkeiben így helyezett el olyan üzeneteket, amelyek ma is érvényesek. Ezekről sokat beszélgettünk annak idején, de sok mindent kirostált emlékeimből ez eltelt több mint negyven év. De jót is tett az idő azzal, hogy távlatot adott, rálátást az "ora et labora" jelmondatának megtartó erejére. Johanna szorgalma, hihetlen munkaereje nem pusztán egy egyéni válasz volt a különböző kihívásokra, hanem egész családjának, mi több, egész "társadalmi osztályának" a válasza volt arra kíméletlenségre, amivel a szocializmus embertelensége sújtotta őket. Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nursiai Szent Benedek tette ezt három szót a bencés rend jelmondatává. Nem véletlen, hogy 1964-ben VI. Pál pápa Európa védőszentjévé nyilvánította. A munkát becsülni: keresztény érték. Mi több, a nyugati kereszténység teljesítményorientációjának gyökereit is e szellemi tájon kell keresni. Egész pontosan Szent József ácsműhelyében. Közel ötven éve hívta fel erre a figyelmemet Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete című páratlanul értékes könyvében, hiszen Jézus az ácsmesterséget gyakorolta József műhelyében. Így helyezte a munka megbecsülését a nyugati kereszténység a társadalmi értékrend legfelső fokára. Ha hozzátesszük ehhez a keresztény erkölcsöt és a római jogot, akkor megvan a három alapvető érték, amire a Nyugati civilizáció felépült. Amikor a szekularizáció épp e három értéket ássa alá, épp akkor indul el Nyugat hanyatlása.

Johanna közhellyé csépelt jelzős szerkezetnek nevezte a "sötét középkort" és cáfolta is. Azt írta, a munka csak a középkorban kapja meg azt a társadalomformaló erőt, amelyet mindmáig betölt. Újkeletű erkölcsi megbecsülését Hugo de Saint Victor jelzi legtalálóbban, amikor a hét kézműves mesterségét, a "septem artes mechanicae"-t is besorolja a műveszetek/tudományok közé: a takács- és kovácsmesterséget, az építészetet, a hajózást, a földművelést, a vadászatot és a gyógyítást". Apró epizód: Johanna cikkének megjelenése után hívatták be a múzeum akkori igazgatóját a városi pártbizottsághoz, van-e tudomása arról, hogy egy beosztottja írásokat publikál? Adott-e arra engedélyt? A Vörös Zászló (a Népújság elődje) az RKP megyei bizottságának hivatalos lapja volt, fel sem merült Johannában, hogy valami rendbontást követ el, amikor ebben a lapban publikál. Valójában a bencések jelmondatáról akartam írni: ora et labora, és arról, hogy a tétlenség a lélek ellensége. Tehetek én róla, hogy ilyen hosszúra sikerült?