A SZÉKELY SZABADSÁG NAPJA: EGY KÖZÖSSÉGI AKARAT PRÓBATÉTELEI - IV. rész: Jogi győzelem és megtorlás

2016 – a tömeges büntetések éve

A 2016-os év törvényszéki győzelemmel kezdődött. Január 8-án megszületett az első kedvező bírósági döntés a Székely Szabadság Napja szervezőinek ügyében.

A Marosvásárhely polgármesteri hivatal – élén Dorin Floreaval – előbb megpróbálta elhárítani magáról a felelősséget, és azt kérte a bíróságtól, állapítsa meg, hogy ebben az ügyben a hivatal nem perelhető (nu are calitate procesuală). A Maros Megyei Törvényszék azonban elutasította ezt az érvelést, és kötelezte a hivatalt arra, hogy a 2016. március 10-re bejelentett rendezvényt pontosan úgy láttamozza, ahogyan az az előzetes bejelentésben szerepelt.

A döntés egy fontos jogi kérdést is tisztázott: a gyülekezési törvény csak minimumhatáridőt ír elő a bejelentésre – legalább három nappal a rendezvény előtt –, felső határidőt azonban nem szab meg. Vagyis a hivatal azon kifogása, hogy a bejelentés „túl korai”, minden törvényes alapot nélkülözött.

Feltehetően e törvényszéki ítélet következményeként a csendőrség informális egyeztetésre hívta a szervezőket. A találkozó kettős célt szolgált. Egyrészt hosszasan ismertették a 60/1991-es törvény előírásait, és a jegyzőkönyv nagy részét ezek idézése töltötte ki. Másrészt arra próbálták rávenni a szervezőket, hogy kérjék a láttamozó bizottság újabb összehívását.

A szervezők ezt joggal fogadták bizalmatlanul. A rendezvény bejelentése már korábban megtörtént, és alapos volt a gyanú, hogy a hatóság egy új bejelentési dátumhoz kívánná kötni az egész eljárást, sőt akár újabb tiltásra is alapot teremtene.

A március 3-án tartott második munkaülésen Iuliu Cenean ezredes ismételten sürgette ezt a lépést. A jegyzőkönyv szerint vita alakult ki: a szervezők ragaszkodtak ahhoz, hogy a korábbi előzetes bejelentés elegendő. Az ezredes többször hangsúlyozta, hogy a január 8-i ítélet még nem jogerős, és a rendezvény helyzete szerinte jogilag bizonytalan. Visszatérő kifejezése volt az incertitudini juridice – jogbizonytalanság.

A szervezők ezzel szemben arra emlékeztettek, hogy a gyűlésnek nem a rendezvény törvényességéről kellene szólnia – ez nem a csendőrség hatásköre –, hanem a résztvevők biztonságáról.

Különösen figyelemreméltó, hogy két évvel korábban ugyanez a parancsnok egészen más álláspontot fogalmazott meg. 2014. február 12-én kijelentette: a csendőrségnek nem feladata a nyilvános rendezvények láttamozása, viszont kötelessége biztosítani a rendet minden közterületi rendezvényen, függetlenül attól, hogy azt láttamozták-e vagy sem.

Tömeges bírságok

- március 10-én a csendőrség 84 személyt bírságolt meg, összesen 70 800 lej értékben.

A megbüntetettek bíróságon támadták meg a jegyzőkönyveket. Mivel a bíróság nem engedte, hogy az ügyeket egyetlen eljárásban tárgyalják, a szervezők és dr. Kincses Előd egyenként vették fel a kapcsolatot minden érintettel. Ennek érdekében találkozókat szerveztek Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen.

Az eredmény végül egyértelmű volt: a büntetőjegyzőkönyvek nagy részét első fokon érvénytelenítették, majd a csendőrségi fellebbezések után másodfokon is helyben hagyták ezeket a döntéseket.

A legnagyobb bírság

A legsúlyosabb szankciót Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kapta.

A bírság két részből állt: a hatóság szerint megsértette a 60/1991-es törvény 26. szakaszának a) és b) pontját, amelyek a be nem jelentett, nyilvántartásba nem vett vagy betiltott rendezvények megtartását, illetve az útvonal, helyszín és időpont megszegését szankcionálják.

A szervezők emiatt feljelentést tettek a katonai ügyészségen hivatali visszaélés és okirathamisítás miatt a Maros Megyei Készenléti Csendőrség ellen.

• július 21-én a marosvásárhelyi bíróság részben helyt adott a panasznak: a bírság egyik részét eltörölte, de fenntartott 4000 lejt arra hivatkozva, hogy a rendezvényt nem iktatták a csendőrségnél.

Ez különösen visszás volt, hiszen a rendezvénnyel kapcsolatos iratokat nemcsak benyújtották a csendőrségnek, hanem ezek alapján két hivatalos munkaülést is szerveztek a csendőrség székhelyén, amelyeken a szervezők részt vettek.

A fellebbezés során benyújtott bizonyítékokat a bíróság mégsem fogadta el kellő súllyal: a tárgyalást vezető bíró kizárólag a csendőrségi iktatószámot tekintette volna bizonyítéknak, ezért a fellebbezést elutasította.

A két tanulság

A 4000 lejes bírság és a körülötte zajló jogvita két fontos tanulságot hozott a szervezők számára.

Elsőként: az iratok átvételének elismerését a jövőben egyszerű, de jogilag biztos módon ki kell kényszeríteni a csendőrségtől.

Másodszor: a Székely Szabadság Napján tartott megemlékezést és felvonulást a román hatóságok törvényes eszközökkel nem tudják megakadályozni. A szervezők megbüntetésére irányuló erőfeszítések nem tudják ellehetetleníteni a rendezvény jövőjét.

A hatóságok ellenséges, kötekedő lépéseinek tétje eltörpül a rendezvény céljai mellett.

Utólagos mérleg

Utólag vált számomra világossá, hogy a 2016-os tömeges bírságolás valójában megtorlás volt a január 8-i törvényszéki ítéletért – azért a döntésért, amely kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy a rendezvényt az előzetes bejelentés szerint láttamozza. Ugyanakkor fontos fordulópont is volt a 2016-os év. Négy éven keresztül, egészen a koronavírus járványig az úttesten tudtunk vonulni. A forgalmat leállították, úgy, ahogy az előzetes bejelentésben megfogamaztuk.