A SZÉKELY SZABADSÁG NAPJA: EGY KÖZÖSSÉGI AKARAT PRÓBATÉTELEI - II. rész: A jog népe

Többen kérdezik, miért ragaszkodunk az előzetes bejelentéshez, a tömegrendezvények láttamozásához, miközben szerte az országban – különösen Bukarestben – be nem jelentett megmozdulások zajlanak.

Elmondtuk, elmondjuk, és a jövőben is el fogjuk mondani: számunkra az autonómia a törvényes rendet jelenti. Meggyőződésünk, hogy nem lehet az autonómiáért úgy küzdeni, hogy közben megszegjük a hatályos törvényeket.

Mi betartjuk a törvényt – és elvárjuk, hogy a hatóságok is betartsák.

A Székelyföld autonómiastatútuma egy törvénytervezet. Ennek elfogadását kérjük Románia parlamentjétől. Ugyanakkor azt is meg akarjuk mutatni a román közvéleménynek, hogy a közösségi akaratot a törvény tiszteletben tartásával képviseljük.

Nincs erőszak. Nincs felfordulás. Több ezer ember vonul fel úgy, hogy még szemetet sem hagy maga után.

Ez a magatartás nem félelemből fakad. Nem félelemből vagyunk jogkövetők. Ez a székelység hagyománya. A történelem során a székelyek az „ősi szabadságot” mindig a jog eszközével védték. A madéfalvi veszedelem idején a háromszékiek azért indultak Csíkba, hogy bemutassák a székelyek kiváltságlevelét. A sepsiszentgyörgyi Csorja János és más tanult ember érvelni ment, nem harcolni Madefalvára.

A vérengzést a háromszékiek közül egyedül Olosz Samu élte túl – ahogyan azt Nyirő József is megírja a Madéfalvi veszedelem című művében. Mi értünk el ezzel?

Azt, hogy méltóvá váltunk a „jog népe” jelzőre.

Őseink vérrel szerezték meg ezt az örökséget – mi pedig nem fogjuk elhagyni soha.