Hajnali gondolatok háborúról és békéről

Kedves ismerősöm arra ösztönzött nemrég, hogy próbáljak a huszonegyedik század embere lenni. Érzékelve a biztatás mögötti baráti jóindulatot, el is határoztam, hogy foglalkozom a javaslattal. Bár a biztatás csak a modern kommunikációs eszközök jobb kihasználására vonatkozott, én mégis arra szántam magam, hogy alaposabban körüljárjam azt a két századot, amelyikben megszülettem és azt is, amelyikben egyszer majd meghalok. Bár semmiképpen nem akarom túlértékelni az időszámítás történelmet szakaszoló válaszvonalait, - az idő folytonos, bárhogyan is számoljuk - történészek, filozófusok és írók megteszik ezt, és egy-egy találó mondatban próbálják jellemezni a kort amelyben élnek, vagy amellyel foglalkoznak.

A XX század közepén születtem. A két világégés évszázadában, - amelyet olyan szívesen, és oly sokan neveztek ifjúkoromban atomkornak, - az űrhajózás hajnalán, abban a században, amely letörölte a térképről az ezeréves Magyarországot. Ha gyermekkoromban szóba került a közelgő ezredforduló, nagyszüleim nemzedéke azt mondogatta, hogy én azt megérem, de ők biztosan nem. A huszadik század második fele, a hidegháború kora volt, és a hihetetlen technikai fejlődésé. Itt Erdélyben a nemzeti elnyomás kora, amelyet végig követett a zavaró jelektől sípoló-recsegő Szabad Európa Rádió.

Két év múlva majd elmondhatom, ugyanannyit éltem diktatúrában, mint ebben a mai "szabad világban", amely végül nem olyan lett, amilyenre vágytunk.

Igyekszem a XXI század embere is lenni. Naponta tanulok, no nem azért, hogy kései karriert építsek, hanem azért, hogy az öregkori elbutulást elkerüljem, megelőzzem. Olvasom, hogy a kor előrehaladtával az idegpályák leépülését ellensúlyozni lehet tanulással. Amikor az új ismeretek és a régiek kiegészítik egymást, talán mások által jól ismert tények világosodnak meg. .

A hadiipar az ipari forradalom után lett húzóereje a gazdaságnak. Ebben a tekintetben közel 200 év óta nem volt korszakváltás. Na jó, pontosítsunk: mikor kezdődött a fegyverek sorozatgyártása? Ha évszámhoz akarjuk kötni, akkor az legyen 1850, amikor Samuel Colt szabadalmaztatta az első revolver sorozatgyártási technológiáját. A kézművesség helyére benyomulnak a gyárak a fegyverek gyártásában is.

A huszadik század elején a fegyverek sorozatgyártása jelentős ugráson ment keresztül, különösen a géppuskák, tüzérségi eszközök, tankok és repülőgépek terén. A hadviselés technológiai szintje drámaian megnőtt. A második világháború végén megjelentek az atomfegyverek is. És kezdődött a hidegháború korszaka. Az alapvető életérzés a világban a félelem volt az atomháborútól. Ezzel párhuzamosan, de ettől elválaszthatatlanul soha nem látott technikai fejlődést és az életszínvonal rohamos emelkedését élte meg az emberiség. Döbbenetes ez az összefüggés, fegyverkezési verseny és a fogyasztói társadalom jóléte! A háború és béke kérdését nem lehet úgy megközelíteni, hogy erről ne beszéljünk. A világ legtöbb állama részesülni kíván abból a "tortából", amit a fegyvergyártás hozhat. Nemcsak a fegyverexportból származó bevételek miatt, de az ágazat multiplikátor hatásáért is. Ezzel a kifejezéssel irja le a szakirodalom, ha egy befektetés többszörösen is ösztönző hatást fejt ki a gazdaság egészére, azáltal, hogy a háttéripar kiemelt fejlődését hozza és ugrásszerű lendületet ad az innovációnak.

A fegyverekkel embereket ölnek, de a fegyverek alapozzák meg a világ geopolitikai egyensúlyát, a technikai fejlődés révén új utakat nyitnak tanulásnak, innovációnak és a jólétnek. Ördögi kör! Ha a világ ki akar lépni ebből a körből, akkor fokozatosan át kell tolnia a fejlesztések és befektetések súlypontját egy békés, ám a hadiipari befektetések sokszorozó hatását átvenni képes iparágra. Például űriparra, energetikára, digitális technikára. Ehhez viszont a legnagyobb fegyvergyártók közti megállapodás szükséges és szövetség egy sor nagyszabású terv végrehajtásához, amelynek jelentősége meghaladná a Salt 1 és Salt 2 szerződések jelentőségét a maguk korában. Az Egyesült Államokat, Oroszországot, Kínát, Franciaországot, Németországot, az Egyesült Királyságot, Olaszországot, Spanyolországot, Dél-Koreát, Japánt terheli a felelősség, hogy az általuk gyártott fegyverek milyen útra viszik az emberiséget. Ők a világ legnagyobb fegyvergyártói, és a jelenlegi geopolitikai helyzettől függetlenül az ő felelősségük közös. Egyetemleges.

Ezek a gondolatok beleillenek Magyarország béketörekvéseibe, a gazdasági semlegesség fogalmába, amely egy széleskörű együttműködés alapja lehet.

Kereskedni kell, nem háborúzni, ezt jelentik a fenti gondolatok. Ez a váltás nem fog egyik napról a másikra végbemenni, de kell egy szándék, valakinek el kell vetnie a magot. Magyarország ezt teszi, az a dolgunk, hogy a magunk eszközeivel ezt az irányt támogassuk.