Bevenni együtt a lehetetlent
Tusnádfürdői szereplésem után figyelemreméltó újságírói értékeléseket
olvastam. Részletes tudósításokat, amelyekben az objektív hírközlést itt-ott
lekicsinylő szavak, pejoratív minősítések tarkítják. Stiláris színfoltok mint
az újságírói rokon- vagy ellenszenv lakmuszpapírjai. Most azonban a székely
székek jövőjéről és Székelyföld határáról beszéltem, és a pejoratív minősítések
– lakmuszpapír ide vagy oda! – ezeket is érintik.
A szervezők által meghirdetett téma „Három megye vagy nyolc szék?”
megkerülhetetlenné tette a három erdélyi magyar párt januárban kötött
megállapodását, amelynek kidolgozásában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a
Székely Nemzeti Tanács is részt vett. Ez, a Szili Katalin kormánymegbízott
által moderált párbeszéd a pártok és a két autonomista szervezet képviselői
között ezt a megállapodást hozta eredményként.
Néhány szót az előzményekről. Amikor 2013-ban nyilvánvalóvá vált az
RMDSZ-nek azon szándéka, hogy saját törvénytervezetet készítsen Székelyföld
autonómiájára vonatkozóan közzétettük öt pontban Székelyföld autonómiájának
sérthetetlen alapelveit. A célunk az volt, hogy elébe vágjunk a meddő és
felesleges vitáknak. Abban bíztunk, hogy az RMDSZ-törvénytervezet megfogalmazói
tekintettel lesznek ezekre az alapelvekre, és megnyílhat egy konstruktív vita esélye
Székelyföld jövőjéről. Ezen alapelvek között szerepelt Székelyföld határainak
sérthetetlensége, valamint a székely székeknek a hivatalos elismertetése és
működtetése. A párbeszédre vonatkozó elvárásunk nem vált valóra! Így az
egyeztető megbeszéléseken kemény vitákat folytattunk, és ezt a két alapelvet,
ha úgy tetszik, foggal, körömmel megvédtük. Végül a három párt által aláírt
közleményben mind az öt kritérium bekerült, köztük az imént idézett kettő is.
Ezt követően a Maszol hírportál részletes híradásában azt olvasom,
„Izsák Balázs felhánytorgatta: a hárompárti nyilatkozat is arról szól, hogy az
aláírók az autonómiát Székelyföld történelmi határai között képzelik el”. A
magyar nyelv értelmező szótára szerint a hánytorgat ige jelentése: valakinek,
vagy valaki előtt keserű szemrehányásként, bosszantásként vagy dicsekvésként
emlegetni vagy ismételgetni valamit. A továbbiakban az újságíró szerint a
Székely Nemzeti Tanács elnöke azt „fejtegette”, hogy „vissza kell állítani a
széki autonómiát mint közigazgatási alegységet a Székelyföldön belül”.
Mekkora utat kell megtennünk azért, hogy ezekért az alapvető célokért
megtanuljunk küzdeni? Harcolni a székely székek megtartásáért - igen, ha kell -
foggal és körömmel. Mikor jön el az az idő, amikor tanult értelmiségiek nem lökik
tudatosan a „hánytorgatások” és a „fejtegetések”, a durvább vagy rafináltabb leszólások
posványába a nemzeti célokat?
A januári megállapodással a Háromszék napilap sem bánt kesztyűs kézzel.
„Nagy egyetértés, kevés eredmény”, így értékel a beszámoló címe. Akad olyan
olvasó, aki Székelyföld történelmi határainak elismerését, a székely székek
visszaállítását kevésnek találná? A lekicsinylő szándék sarából ugyanis ezekre
is fröccsen valamennyi.
Egy fiatalember markáns és kíméletlen ítélete kísért napok óta. Nincs
még a világon egy olyan értelmiség, amely saját nemzetének célkitűzéseit olyan
mértékben hiteltelenítené, mint a magyar. Ha szóvá tettem mindezt, azt nem azért, hogy a fenti ítélet bizonyosságát
illusztráljam, hanem azért, hogy változtassunk ezen. Tanuljunk meg küzdeni, és
bevenni együtt a lehetetlent! Ehhez nem kell sem ostromlétra, sem faltörő kos,
csak akarat, csak tudás, csak hit.
A lehetetlent úgy lehet bevenni, ha nem néz senki kívülről, fentről,
idegenként a harcosok kicsiny csapatára, hanem akkor is legyenek társaink a
küzdelemben, amikor Farkas Árpáddal szólva ez a küzdelem
azt jelenti: „Orra bukva az avaron,/ a veszélyt megkeresni,/ derékig
csonterdőben is/ csak menni, egyre menni,/ mint kire országló erőt/ s egy ilyen
földet szabtak,/ hogy óvja lélegzetenként/ e keserves hatalmat!”
Kezdtem a saját szavaimat rendbe szedni egy hozzászóláshoz, de jobbnak találtam ezt a verset idézni.
VálaszTörlésTOMPA László
Lófürösztés
Vasalt paták csattognak a kavicsos parton...
Két székely lovas jő két pár lóval a vízre -
Rögtön le harisnyát, inget, - s már benne csubognak.
A víz hamar az állatok szügyéig ér föl,
Sodorná is őket, de szorulnak a térdek,
S működnek a sarkak, fordulást követelve -
A lovak nyúlt nyakkal engednek a parancsnak,
Így fordulnak, megúszva, föl és le néhányszor,
Míg egyik legény rikkant, s hetykén veti hátra:
Szorítsad, Imre! S ez rá: Ne hagyd magad, Áron!
S kacagnak nyersen a játszadozáshoz -
Majd ezt megunva, kiállnak a partmenti sekélybe,
Szikkadni a napra, mely roppant fényt, hevet süt!
Aranypor a sok csepp, megrázkódván az állat!
Így lovukon, szinte helyükre kövülve időznek,
Két szíjas székely, bajviselt, bús, konokarcú -
Fölöttük madár húz, árnyvető fellegek úsznak -
A dél még izzóbb -, ők állnak rezzenetlen
Szoborként. Egykor így álltak (ők vagy apáik)
A Prutnál is, - így a gránátszaggatta Doberdó
Szikláin, - akár Pennsylvania gyilkos levegőjű
Bányáiban, s álltak, ahol csak állniok kellett,
Keserű daccal, a sorsnak szembeszegülve.
S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra,
E végzetes ég alatt lesz-e még öröm?
De tudok annyit, hogy ha öröm helyett
Tüzes mennykövek szakadnak is itt le,
- Míg gyászosan évek százai húznak el -
Ők örömtelenül is, ha kínba tébolyodottan:
Itt fognak állni örökké, - hogy Imre szorítja,
Áron pedig... Áron nem hagyja magát!
Várunk de meddig Amerika a környező nêpek mind ellenség az RMDSZ hintázik ,kibe bízni mibe mondjan valaki valami jòt a muszka kétszínű amit elvettek azért ugratnának,csak a jò Isten ha meg nem segit.Mondjanak valami vigasztalòt halgatom.
VálaszTörlésSütőt parafrazálva: ITT ÁLLUNK, MERT MÁSKÉNT NEM TEHETÜNK ! Azaz a legtöbb amit megtehet és meg kellene tegyen minden erdélyi magyar. Ebbe bele kell érteni a mindennemű - egyéni és közösségi - javainak megőrzését és gyarapítását. Csak így lehet biztosítani kœzösségünk túlélését és megmaradását Erdélyben.
VálaszTörlés