Huntington térképe

„A katolikus székelység ősi szent helyén – mely egyben a nyugati kereszténységnek is egyik legkeletibb őrhelye – gyűltünk össze, hogy apáink példájára Isten Szent Anyja előtt hódolatunkat bemutassuk, és magunkat, és gyermekeink jövőjét az ő hatalmas pártfogásába ajánljuk.” E szavakkal indította Márton Áron híres, 1946-ban elmondott beszédét a csíksomlyói búcsún. Kereken rá ötven évre és körülbelül 20 000 kilométer távolságra Samuel P. Huntington jelentette meg a csatolt térképet A civilizációk összecsapása és az új világrand kialakulása című könyvében. A könyv nagy vihart kavart, és óriási felháborodást váltott ki Romániában a románok körében, hiszen Huntington térképét igazolta a ’96-os választási eredmény. A nyugati civilizáció határától nyugatra, azaz Erdélyben a Demokratikus Konvenció, míg délre és keletre, az Ókirályságban a posztkommunisták győztek. Samuel P. Huntington 1992-ben megjelent cikke, majd ezt követően, ’96-ban megjelent könyve nem csak a kutatók figyelmét keltette fel, hanem az egyszerű újságolvasókét is. Ezek közé tartoztam én is, és így szereztem tudomást arról is, hogy ez a könyv válasz volt Francis Fukuyama könyvére: A történélem vége és az utolsó ember. Aki felnőtt emberként érte meg a ’90-es éveket, és átélte a világ nagy változását – megszűnt a kétpólusú világrend –, napi hírekből értesülhetett arról, hogyan latolgatják tudósok a jövő távlatait.


Eltelt azóta 24 év. Az idén is lazajlott egy választás, és újra látjuk Románia választási térképén Nyugat keleti határát. Huntington a könyvében külön kitér arra, hogy román értelmiségiek mennyire ingerülten kezelik ezt a kérdést. Nekem is van erről rendszerváltás előtti tapasztalatom. Ha Európáról beszéltünk, azon Nyugatot értettük. Román kollégáink, ismerőseink ösztönösen is érezték, hogy keleti keresztényként ők nem tartoznak Nyugathoz, következésképp Európához sem. El is utasították az európai jelzőt bármilyen alternatív értékrendhez.

Ritkán és keveset beszélünk a román társadalom kelet-nyugati megosztottságáról. George Călinescu román irodalomtörténetében egy egész fejezetet szentel a nyugatosításának. Bar igaz, már a fejezet elején hangsúlyozza a románok európaiságát, szerinte a nyugatositás csak az „irodalomra” (lényegében a kultúrára) vonatkozik.

A 18-19. - században az erdélyi románok nyugatosításának eszköze a görög-katolikus egyház volt. Ennek hatására tértek át a románok a latin betűs írásra, de a nyugatosításnak volt az ideológiája a dákó-római kontinuitáselmélet is. Ennek eredeti jelentése, hogy a románok a germán-latin kultúr-közösséghez tartoznak, amely katolikus és nem a görög-szlávhoz, amely ortodox. Nyilván, hogy előbbi fölött Közép-Európában a Habsburg-dominancia évényesült, míg az utóbbi orosz befolyás alatt állt. A kelet-nyugati megosztottság mind a mai napig megmaradt a román társadalmon belül, és valószínű, meg is fog maradni. Emil Constantinescunak és a Demokratikus Konvenciónak 1996-os győzelme a román társadalom nyugatias beágyazottságú részének volt a győzelme, viszont, amikor Románia – szintén Constantinescu idején – engedélyt adott a NATO-nak, hogy használja a légterét a koszovói konfliktus idején Szerbia bombázására, akkor az ortodox kötődésű része a társadalomnak aktivizálódott és előrevetítette a Demokratikus Konvenció jövendő vereségét. Kelet és Nyugat vonzása és taszítása, így hullámzik folyamatosan a román belpolitikában. Az AUR bekerült a Román Parlamentbe, lakmuszpapírként jelezni, hogy Románia a keleti kereszténységhez tartozik, és azt is, hogy az utóbbi időben gyengült Nyugat vonzása. Ez egy olyan kihívás a román társadalom számára, amelyre nem lesz végső válasz.

Mi, székelyek ugyanazon a földön élünk, mint 1946-ban, akkor amikor Márton Áron híres beszédét elmondta. Részei vagyunk a nyugati civilizációnak, annak eredeti, klasszikus értelmében. Megmaradni, hazát teremteni újból a szülőföldünkön csak úgy lehet, ha szilárdan állunk ebben a keletről nyugatra, nyugatról keletre hullámzó országban. Az állandóság alapja, a magyar történelmi egyházak, és egy reményt adó jövőkép: Székelyföld területi autonómiája.

Márton Áron életéből, tanításából is ez következik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyerjen Székelyföld újból – ezúttal valódi és egész területére kiterjedő – autonómiát!

Az erdélyi magyar autonómiatörekvések kiindulópontja: a Kolozsvári Nyilatkozat

Bevenni együtt a lehetetlent