A EU kohéziós politikájának kudarca a Közép-romániai fejlesztési régióban

A magyar nemzeti önazonosságú székely közösség Románia közepén él, hozzávetőlegesen tizenháromezer ötszáz négyzetkilométernyi kiterjedésű Székelyföldön. Kisebbségi sorban is megőrizte többségét a szülőföldjén: a népesség 75%-a székely magyar, ezért nincs is a székelységnek kisebbségtudata. Szülőföldje sajátos népi kultúrájának jegyeit őrzi, természetes, hogy ez a közösség ezt a földet tekinti hazájának.  

1. ábra

A történelem során, amikor egész Erdély még magyar közigazgatás alatt állt, a székelyek önigazgatással rendelkeztek. Ezt az önigazgatást még a kommunista hatalom sem vonta kétségbe, hét évvel a második világháború után ezen a területen jött létre a Magyar Autonóm Tartomány. Románia

1952-ben elfogadott alkotmánya rögzítette: az erdélyi magyaroknak joguk van a területi autonómiához, azon a területen, ahol többséget alkotnak, azaz Székelyföldön. (2. ábra)

2. ábra

1960-ban a nemzetiségi arányok megváltoztatásának szándékával a bukaresti vezetés átalakítja a Magyar Autonóm Tartományt. Brassóhoz csatolja Kézdivásárhelyt és Sepsiszentgyörgyöt, és a román többségű Ludast és Dicsőszentmártont csatolják a tartományhoz, amelynek neve is megváltozik. 1962-től megszűnéséig Maros Magyar Autonóm Tartomány. (3. ábra)

3. ábra

A negyedik ábra Erdély nemzetiségi összetételét jeleníti meg, a magyar népesség, mint látható, 90 és 100% között éppen Székelyföldön van. Azon a Székelyföldön, amelyet három megyébe osztott fel az a közigazgatási átszervezés 1968-ból, amelynek célja éppen a Magyar Autonóm Tartomány végleges felszámolása volt.

4. ábra

Sajnos a rendszerváltás után folytatódott a Székelyföldet sújtó hátrányos megkülönböztetés politikája. Az uniós csatlakozás előtt létrehozzák a statisztikai régiókat (fejlesztési régiókat), és Székelyföld három román többségű megyével kerül a közép fejlesztési régióba. Már a kommunizmus idején bevett gyakorlat volt, hogy a hátrányos megkülönböztetést makrogazdasági eszközökkel érvényesítsék, a befektetések tervszerű irányítása ipar és munkahely nélkül hagyta Székelyföldet, illetve néhány olyan ipari központot hoztak létre, ahová román nemzetiségű népességet telepítettek. A székelyek munkahelyeket keresve elvándoroltak, miközben az erőltetett asszimilációs célokat követő betelepítés is elindult.

Ez a helyzet nem változott az uniós csatlakozással. Az Európai Bizottság 2015-ben egy gazdasági elemzést végzett a NUTSII régiókra (fejlesztési régiókra) vonatkozóan. A mellékelt térképen fehér színnel jelölte azokat a régiókat, amelyekben az egy főre eső nemzeti össztermék meghaladta az európai átlagot. A Közép-romániai fejlesztési régió – amely Székelyföldet is magába foglalja – is ezek közé tartozik. Az Európai Bizottság szakembereit ezen a ponton túl nem érdekli ezen térségeknek a gazdasági helyzete, hiszen Romániában csak két ilyen régió van és Bukarest, azaz brüsszeli szempontból itt minden rendben van.

5. ábra

Vizsgáljuk meg az ez főre eső nemzeti össztermék alakulását a Közép fejlesztési régiókban megyékre leosztva. 2013-ban, amikor a nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezésünket az Európai Bizottság elé terjesztettük, akkor készítettük a 8-as ábrán látható térképet. A térkép megjeleníti az egy főre eső nemzeti össztermék alakulását megyénként, 2007-től, azaz Románia uniós csatlakozásától 2013-ig. Látható, hogy a román többségű Brassó megyében a fejlődés ez alatt az idő alatt 20%-os volt, míg a vele szomszédos, többségében székelyek által lakott Kovászna megyében 1,7%. A térkép világosan kimutatja, hogy az unió kohéziós politikája a Közép-romániai fejlesztési régióban kudarcot vallott. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a visszájára fordult. Az uniós források nem azt a célt szolgálták, hogy a gazdasági fejlődésben meglévő szintkülönbségek csökkenjenek, hanem ellenkezőleg. Az olló a fejlett román és a szegény magyar régiók között még szélesebbre nyílt. 

6. ábra

Ha megnézzük, hogy ez a helyzet hogyan alakult 2017-ig, akkor elmondhatjuk, hogy Székelyföld gazdasága a környező román vidékekhez viszonyítva tovább romlott. A 7-es ábra grafikonja egy

széttartó, divergens fejlődést mutat. Lehangoló, hogy ezt uniós forrásokkal érik el, és lehangoló, hogy az Európai Bizottság erre a tragikus helyzetre nem fogékony.

7. ábra

Önöktől, Európa Parlamenti képviselőktől a legkevesebb, amit elvárhatunk, hogy kezdeményezzék ennek a helyzetnek a kivizsgálását. Ellenőrizzék le a mi adatainkat, hiszen, ha visszamegyünk tíz évet az uniós csatlakozás előtti időben, akkor válik igazán nyilvánvalóvá a kár, amelyet az Európai Unió okozott.

A 8. grafikon a megyénkénti egy főre eső nemzeti össztermék dinamikáját szemlélteti 1997-től. (dollárban, a 9. grafikon a dollár/euro árfolyam ingadozását mutatja), 1997-ben ez a hat megye egy szinten állt. A látványos szétválás 2007 után következett be.

8. ábra

9, ábra Az euró-dollár árfolyama 1999-2017 között

Az önök segítségét kérjük, hogy ezen a helyzeten változtathassunk.