Izsák Balázs blogja

Két képet tettem egymás mellé, és ezért magyarázattal tartozom alkalmi olvasóimnak. Az egyik Áprily Lajos verse, Rasmussen hajóján, a kolozsvári Ellenzék 1924. március 30-i számában, ott ahol először megjelent. A másik képen Knud Rasmussen dán sarkkutató, író, aki ihletője lehetett a versnek. Ha ez esetleg így volt, arra én nem találtam egyetlen forrásban sem bizonyítékot. A verselemzések szerzői úgy tekinthették, hogy ez másodlagos kérdés, hiszen Rasmussen hajója elsősorban jelkép. A küldetéses ember életének allegóriája. Lehetne egy kitalált személy is, akkor véletlen a névegyezés. Nem vagyok irodalomtörténész, nem vagyok Áprily Lajos életének és művének alapos ismerője sem, de szeretem a verseit, foglalkoztat a kor, amelyben élt, és látni akartam mindig, hogyan dolgozta fel a kisebbségi sorsot az a nemzedék, amely Áprilyt, Olosz Lajost, Kuncz Aladárt, Szentimrei Jenőt, Tamási Áront, Reményik Sándort, Kós Károlyt, Tompa Lászlót, Dsida Jenőt adta a magyar irodalomnak. Ki volt Rasmusse...

Kedves ismerősöm arra ösztönzött nemrég, hogy próbáljak a huszonegyedik század embere lenni. Érzékelve a biztatás mögötti baráti jóindulatot, el is határoztam, hogy foglalkozom a javaslattal. Bár a biztatás csak a modern kommunikációs eszközök jobb kihasználására vonatkozott, én mégis arra szántam magam, hogy alaposabban körüljárjam azt a két századot, amelyikben megszülettem és azt is, amelyikben egyszer majd meghalok. Bár semmiképpen nem akarom túlértékelni az időszámítás történelmet szakaszoló válaszvonalait, - az idő folytonos, bárhogyan is számoljuk - történészek, filozófusok és írók megteszik ezt, és egy-egy találó mondatban próbálják jellemezni a kort amelyben élnek, vagy amellyel foglalkoznak. A XX század közepén születtem. A két világégés évszázadában, - amelyet olyan szívesen, és oly sokan neveztek ifjúkoromban atomkornak, - az űrhajózás hajnalán, abban a században, amely letörölte a térképről az ezeréves Magyarországot. Ha gyermekkoromban szóba került a közelgő ezredforduló,...